– Olvastam a kötet fülszövegében, hogy a bőröndöt elég romantikus körülmények közt találták meg.
– Eléggé.
– Milyen a könyv hangvétele, nyilván Szerov nem volt egy kedves személy.
– Teljesen érzéketlenül fogalmaz. Egész végig itt volt a forradalom alatt, sőt, a leverése után is. Mindenről úgy beszél, mintha nem is élő emberekről lenne szó; nagyon közönyösen. Anno ő volt a sztálini nagy kitelepítéseknek levezénylője, később a magyar októberi események után a katonai elhárítás főnöke lett. A jelentéseit ugyanilyen személytelenül írta.
– Tökéltesen alkalmas volt a beosztásra.
– Abszolút megfelelő ember volt. De hogy milyen érdekes volt a szovjet vezetés! Szerov ahogy megfelelt Sztálinnak, Hruscsovnak, úgy Brezsnyev már nem. Brezsnyev gyönyörűen szépen fenékbe rúgta: kegyvesztett lett. Minden tisztségéből leváltották, kizárták a pártból, és minden kitüntetéstől megfosztották. Mindez annyira megviselte, hogy az élete hátralevő részét szinte csak a dácsájában töltötte. Teljes visszavonultságában, megsértődve elkezdte íri a visszaemlékezéseit. A dácsáját jóval a halála után megörökölte az unokája, aki 2011 körül átalakította az épületet. Többek között kiverték a falakat, és az egyik vastag falban két nagy bőröndöt találtak, ami dugig volt kézirattal. A később megjelent kötetben Alexander Hinstejn jegyzetelt, aki igyekszik szépítgetni Szerovot, aki tulajdonképpen parancsot teljesített.
– Mindig ezt mondják.
– Ez a klasszikus duma. Gépies volt, mély meggyőződésből tette, ami tett. Miután megírta mégsem merte közreadni, és biztonsági szempontokból célszerűek tartotta, hogy a két bőröndöt befalazza.
– Tulajdonképpen az unokája elárulta? Mondjuk 2011-ben…
– Akkor ez már nem volt gond. Majd elég hamar, 2015-ben kiadták oroszul. Én épp a forradalom 60 éves évfordulóján Moszkvában voltam, és Novi Arbat utcán egy többemeletes könyvpalotában rátaláltam a könyvre – cirill betűkkel rajta volt: Szerov. „Vajon az a Szerov lenne?”, kérdeztem magamtól. Gyorsan belelapoztam, és láttam, hogy egy évvel korábban jelent meg ez a vastag könyv. Később halottam, hogy a lengyelek is kiadták 2017-ben. Utána szóltam Baranyi Krisztinának, hogy meg kellene szerezni a jogokat a magyar kiadáshoz.
– Lengyel-magyar két jó barát…
– Nem szóltak erről. Szépen rátaláltak, és kiadták. Nekünk egy évbe tellett, mire az összes jogot megszereztük. Azt követően felkértük Goretity Józsefet, a talán a legjobb orosz fordítónkat, hogy fordítsa le. Tudni kell azonban, hogy Szerov nem a tolsztoji nyelven írt. Majd jött a fekete leves: egy ávós, katonai elhárítós nyelvezetű szöveggel kellett szenvednie, amely rengeteg rövidítéssel volt tele.
– Ez hanyadik olvasata a 56-nak?
– Ez nem is a forradalom olvasata, inkább arról szól, hogy „végzem a dolgom, és most épp ezek örömködnek itt”. Egyebek mellett kiderül az is, hogy tulajdonképpen ő adta ki a parancsot a Kossuth téri mészárlásra. Ott volt az Akadémia utcában, ahol a pártközpont volt, és az Apró Antalék által, már korábban kirendelt orosházi zöld ávósok (határőrök) fent voltak a tetőkön, de nem volt tűzparancsuk. Majd a pártközpontból kiadták a parancsot, hogy „Lőjjetek a Kossuth térre!”.
– Szerovnak ki adta ki?
– Gondolom, valaki Moszkvából.
Galéria
– Zsukov marsall!
– Lehet, de lehet, hogy a pártközpontból valaki. De a lényeg, hogy mindezt úgy közli, mintha teljesen hétköznapi dologról lenne szó.
– Bolondoknak tartotta a forradalmárokat?
– Semmirevaló kölköknek, akiket el kell intézni, még azt sem mondta róluk, hogy gaz, fasiszta ellenforradalmárok.
***
Iván Alekszandrovics Szerovnak, a KGB (az egykori Szovjetunió 1954 és 1991 között működő Állambiztonsági Bizottsága) első vezetőjének emlékiratai igen kalandos úton láttak napvilágot: jó két évtizeddel halála után egykori dácsájában befalazva találtak rájuk. A több mint 800 oldalas magyar kiadás egyik legjobb orosz fordítónk, Goretity József nagyszerű munkájának köszönhető.
Szerov az 1956-os forradalom alatt szinte végig Budapesten tartózkodott. Október 25-én ő adatta ki a tűzparancsot a példátlan, iszonyatos tömegmészárlásra. Az októberi-novemberi magyarországi történéseket precízen, napokra lebontva írja le. Emlékiratai a második világháború sztálinista politikájának hátterét, az NKVD és a KGB működésének technikáit, a titkosszolgálati műveletek részleteit, a háború után megszállt országok, köztük Magyarország szovjet-kommunista meghódításának módszereit, a szovjet barbárság évtizedeinek igen pontos, érzékletes és fölöttébb meggyőző foglalatát testesítik meg.
Feljegyzései egyediségükben szenzációszámba menő, kivételes dokumentumértékkel bírnak.
