Workshopot, vagy ahogyan Imre Gyuri mondja, szakkört szervez azért, hogy a bonsai művészete, mibenléte iránt érdeklődők beszélgethessenek egymással. Az esemény március 27-én lesz, és ez az írás elsősorban nem ezt az alkalmat hivatott hirdetni, hiszen már minden hely betelt. A ritka alkalom az ország számos pontjáról vonzza Békéscsabára a kertészkedés ezen különleges ágának művelőit, kedvelőit. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy a Békés Megyei Hírlap/beol.hu fotóriporterét mi mozdította ebbe az irányba. Meg úgy egyébként is.
Korábban, 2021 áprilisában egy remekbeszabott videó is készült, a tiszteletbeli kollégát a 240 sec című műsorunkban már elővettük.
A Dél-alföldi, Békés megyei fókusszal megvalósuló találkozó célja, hogy egybegyűjtse az azonos érdeklődésűeket, azokat, akik élnek-halnak ezekért a „törpe fákért”. Az idézőjel azért indokolt, mert ez a kifejezés, ez a szóösszetétel nem teljesen pontosan fedi le azt a fogalmi halmazt, amit egy szóval bonsai-nak nevezünk. Március 27-én az lesz az alapvetés, hogy az összes résztvevő elhozza a saját fáját, fáit, melyekről aztán beszámolnak, elmondják a tapasztalataikat, az egyéni jellemzőket és minden mást is, ami kérdésként, észrevételként felmerülhet.
A kezdők, az ágakkal-bogokkal barátkozók ugyanúgy megtalálhatják majd a számításukat, mint a rutinos rókák. Imre György kérdésünkre elmondta, a kezdeményezésben vastagon benne van az a törekvés, hogy összefogja, egybegyűjtse az azonos érdeklődésűeket. Ő maga jelenleg is több mindenkinek nyújt segítséget és szeretné, ha úgymond újabb és újabb erezetek jelennének meg a bonsai-jal foglalkozók kapcsolati hálóján. A bonsai egyébként, azon túl, hogy nem magányos műfaj, nem egy kapkodós valami: egy-egy alkotás éveken át készül, s ha elkészült, az sem feltétlenül tekinthető végleges állapotnak.
Az alapanyag egy élő és lélegző növény, ami folyamatosan változik, növekszik és reagál a külvilágra, a tartási, gondozási körülményekre. Minden növény más, és azon túl, hogy fényre, levegőre és vízre van szüksége, még sok minden mást is ide lehet sorolni az egyéni jellemzőkből. Még akár a törődésként is megfogalmazható komolyzenei koncertek „meghallgatása” is ide tartozhat. A növényekkel hivatásszerűen foglalkozók egyébként is kvázi csendes őrültként viszonyulnak a világhoz, de a japán kultúra szerves részeként említhető művészeti ág művelői még ezen a megfogalmazáson is túlterjeszkednek.
A csendes őrültek egyik ékes, Békés megyei példája Imre Gyuri, aki korábban ételszobrászattal is foglalkozott. Konyhanyelven szólva egyáltalán nem idegen tőle a pepecselés. Aki képes kókuszzsírból elképesztő szobrokat faragni, annak az sem esik nehezére, hogy évekig növesszen egy kisfát, amit aztán megfelelő tálkában elhelyezve ki lehet állítani. Az elköteleződés egy fikusszal eresztett gyökeret, a szerkesztőségben kókadozó növényt hazavitte, elmondása szerint kitartó párafürdővel újraélesztette. Adná magát a fikusszal suttogó megnevezés, de ezt a szuperképességet nem szabad elviccelni.
Aki nyírt már ki növényt, agglegénypálmát vagy bármi mást az pontosan tudja, hogy milyen nehéz megmenteni.
Félreértés ne essék, a barkácsáruházakban megvásárolható kis fa éppen úgy nevezhető bonsai-nak, mint az a törpefenyő vagy japán akác, amit éveken keresztül nevelt, formázott és alakított a gazdája. Utóbbi egyébként majdnem biztosan az előbbi metódussal kezdte, nincs ebben semmi különös, a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.
– Amiről sajnos nem esik szó a vásárlás során az az, hogy ezek a fák az esetek túlnyomó többségében mediterrán, trópusi környezetből jönnek – mondja Gyuri, hozzátéve: teljesen más igényeik vannak, mint például az őshonos fáknak.
Ezeket a körülményeket nehéz reprodukálni, megteremteni, így majdnem biztosan garantálható a csalódás. Ha valaki odafigyel az alapvető igényekre, utánanéz, utána olvas, utána kérdez a szükséges és elégséges paramétereknek, akkor viszonylag gyorsan lehet sikerélménye. Lehet ezt a fajta ismeretet YouTube videók segítségével is erősíteni, de a növényekhez hasonlóan mi is társas lények vagyunk, sokkal jobb és hatékonyabb is a személyes találkozó, legalábbis addig, amíg ez a megelőzés szempontjából megoldható.
