Varga Tamás: A bábszínház csapata sokszor erőn felül teljesít
– Húsz évvel ezelőtt jött létre a hivatásos bábszínház Békéscsabán. Az önkormányzat hogyan kapcsolódik az intézményhez?
– Ennek a 20 évnek jelentős része kapcsolódik a városhoz, hiszen 2012. január 1-jvel került az akkori Békés Megyei Napsugár Bábszínház a városi önkormányzat fenntartásába. Az egy érdekes folyamat volt, mert annak előtte nem ismertük a színház, bábszínház működését. Az viszont már az első pillanatban látszódott, hogy produktív és nagyon jó együttműködés alakul ki ezekkel az intézményekkel. A bábszínházat illetően azt is láttuk, hogy egy kis csapat dolgozik, nagyon lelkesen, professzionális szinten. Ahogy megfogalmazták a hitvallásukban is: számukra nincs lehetetlen és nincsenek korlátok. Bármit kértünk, akár fenntartóként, akár egy közös együttműködés kapcsán, azt teljesítették. Ráadásul évről évre emelték a szintet, mindig új és új utakat nyitottak meg. Egy idő után látszott, hogy az Ibsen Ház épületét kinőtték, ott nem biztos, hogy be tudják mutatni azt a tudást, amellyel rendelkeznek. Így indult el a gondolkodás a Modern Városok Programban az önálló térről. A bábszínház új, komplex épületét 2023. május 26-án adtuk át.
– A Munkácsy Negyedben egy jóval nagyobb, modern intézménybe költözött a bábszínház.
– Az ország legjobb bábszínházi épülete a csabai, hiszen ez a legújabb. Lenkefi Zoltán igazgató, illetve a társulat által kialakított elvárásoknak megfelelően, a bábművészethez illeszkedő tereket alakítottak ki új technikai eszközparkkal, ami további lehetőségeket nyitott meg előttük. Persze bennük is volt egy egészséges izgalom, hogy be tudják-e majd tölteni a tereket, az elvárásoknak meg tudnak-e felelni. Míg az önkormányzatban várakozás azzal kapcsolatban volt, hogy miként fog alakulni a bábszínház finanszírozása. Ma már elmondható, hogy az átköltözéssel nem kerül sokkal többe az intézmény fenntartása a hatékony energetikai megoldásoknak és az odafigyelésnek köszönhetően. A művészeti részt illetően pedig a kisgyerekeken kívül megszólítják a középiskolásokat, felnőtteket is az előadásokkal, koncertekkel – olyan rendezvényekkel, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Az elmúlt bő másfél évet az emelkedő látogatószám mellett szélesedő látogatói kör jellemzi. Természetesen ebben a nehezebb időszakban túlzó elképzelésnek tűnhetett egy új bábszínház létesítése. De látszott, hogy az összedőlés szélén álló kúriát így meg lehet menteni, és egy arra méltó, alkalmas csapatnak lehet új tereket nyitni azzal, hogy kormányzati támogatással megvalósul a bábszínház.
– Az önkormányzat számos kulturális intézményt tart fenn. Ezek mindegyike folyamatosan várja a látogatókat. Van valamilyen rendező elv, amelynek mentén a kulturális intézményeknek a programjait össze lehet szervezni?
– Az intézmények vezetői és munkatársai is kommunikálnak egymással. Mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy nagyjából egyeztessék az időpontokat, tevékenységeket. Természetesen vannak megoldandó feladatok, amikor akár időben összetorlódnak programtervek, vagy műfaji torlódások, kapcsolódások alakulnak ki, de ezeket ki tudják fésülni. Van a Munkácsy Negyeddel kapcsolatban is egy olyan szakmai koordinációs csoport, amely arra is hivatott, hogy mindig előre megnézze a programterveket és összehangolja, lehetőség szerint úgy, hogy ne legyenek párhuzamok. Egyszerre lehetnek programok, mert az jó, hogyha van választási lehetőség, csak ugyanolyan típusúak ne, mert az viszont meg már osztja a közönséget.
– A város hogyan tud kapcsolódni a bábszínház jubileumának megünnepléséhez?
– A bábszínház több módon készül a jubileumra, lesz Nemzetközi Bábfesztivál is, az önkormányzat szívesen csatlakozik ezekhez, hiszen ez a csapat az elmúlt években számtalanszor bizonyította: sokszor erőn felül képes teljesíteni. A mi közös működésünkkel vált erőssé a Bábos Drámaíró Verseny, ami egyedüli az országban: 4 nap írnak meg és visznek színre három bábelőadást. Volt bábos világtalálkozó, amikor a régióban a békéscsabai bábszínház volt a vezetője a régiós teátrumok, bábszínházi intézmények programjainak. Ez azt jelenti, hogy a szakma is bizalmat szavaz a Békéscsabai Napsugár Bábszínháznak, és mindenhol figyelnek arra, ami itt zajlik.
Lenkefi Zoltán: A társulat a jubileumon minden korosztálynak kínál programot
– Sokszor beszélünk arról, hogy nagy hagyományokkal rendelkezik Békéscsabán a Napsugár Bábszínház, illetve a bábjátszás. Mikor indult a bábjátszás Csabán?
– Egészen 1949-ig vissza kell mennünk az időben, hiszen ’49 szeptember 9-én alakult meg a Mesevilág Bábcsoport. A második világháború után a Népművelési Intézetnek az volt a célja, hogy hozzanak létre az országban több olyan helyszínt, ahol közösségekbe járhatnak és valamilyen kulturális tevékenységet gyakorolhatnak az emberek, ahol kicsit visszarázódnak a normál életbe. 1949-ben ezt megkapta feladatként Gellért Erzsi néni, aki 1961-ben átadta édesapámnak, Lenkefi Konrádnak. Azután apu vitte nemcsak a bábegyüttest, hanem a különböző Békés megyei bábmozgalmak, események szervezését is – lényegében mindent, ami bábjátékkal kapcsolatos lehet.
– Ezek a csoportok akkor még önszerveződő alapon működtek?
– Igen. Ez kifejezetten arról szólt, hogy lehetőséget nyújtsanak olyan műkedvelő férfiaknak, nőknek, gyerekeknek, akik valamivel szeretnék eltölteni az idejüket. Egyébként 1951-ben egy felmérés szerint több mint ezer bábcsoport volt Magyarországon. Összetartotta ezeket a közösségeket, hogy összejártak, együtt báboztak. Ők amatőrök voltak, mindannyiuknak volt polgári foglalkozásuk, és ezt kedvtelésből művelték. Egy idő után nyilván baráti társasággá váltak, hiszen hosszú időt töltöttek együtt. Azok a csoportok, amelyek igazán komolyan gondolták, vagy amelyekben volt valaki, aki nagyon markánsan és kiemelkedően foglalkozott a bábozással, továbbfejlődtek, belőlük lettek aztán bábos csoportok, társulatok.
Így történt ez a Napsugár Bábegyüttessel is. Apu nagyon elszántan dolgozott azon, hogy a bábegyüttes minél több helyen szerepeljen, minél több fesztiválra eljusson. Ők találták ki a Nemzetközi Bábfesztivál gondolatát is, ezzel a világ nagyon sok részével összeköttetésbe kerültek és rengeteget tanulhattak. A Nemzetközi Bábművész Szövetség magyar tagozata aput elnökségi taggá tette, mert olyan gondolatokat hozott be Magyarországra, amelyeket csak kevesen. Nyilván próbálta megmozgatni a művészeti világot is ahhoz, hogy ez egy értelmezhető, jól működő dolog legyen – és az lett. A világ minden tájára eljutottak. Különböző nemzetközi sikereik voltak. Például volt egy olyan 1968-ban, amikor a Nemzeti Színházat nem engedte a kulturális vezetés Dél-Amerikába a politikai helyzet miatt. Addig-addig ment a beszélgetés, míg aztán végül a Napsugár Bábegyüttes vállalta ezt a feladatot, és 3 hónapig Dél-Amerikában voltak, helytálltak, sikereket értek el.
Így ment mindez 1995-ig, apu haláláig… Amikor ez bekövetkezett, akkor volt egy űr, hogy hogyan lépjenek tovább. Voltak, akik a régi tagságból megmaradtak, és vállalták, hogy viszik tovább ezt a fajta gondolkodásmódot. Azonban nem volt közöttük olyan, aki nagyon elmélyülten ezzel foglalkozott volna. Én akkor egyetemista voltam, apu halála után kerültem be a képzőművészeti egyetemre. Azzal a gondolattal kerestek meg itthonról, hogy mi lenne, ha hazajönnék az amatőr társulatot vezetni. Ezt először nem akartam, de aztán több ok miatt mégis elvállaltam. Ekkor a Megyei Művelődési Központ volt a működtetője a bábegyüttesnek, és a központ vezetője, dr. Pap István addig-addig járt a megyei önkormányzathoz, amíg végül hivatásos bábszínházzá alakíthattuk a Napsugárt. Ez 2005-ben történt, így most, 2025-ben lett 20 éves a bábszínház.
– Laikusként nem feltétlenül látjuk át, hogy mi a különbség a korábbi amatőr és a mostani hivatásos társulat között. Hogyan kell ezt elképzelnünk?
– Például mi most úgy 200 körüli előadást játszunk egy évben, illetve 4-5 új produkciót készítünk. Egy amatőr társulat 3 évenként készít egy új produkciót és körülbelül 30-40 előadást tud játszani, hiszen mindenkinek van más munkahelye is, ahonnan nem könnyű elkéretőzni. Éppen ez volt az egyik indok, hogy nem akartam amatőr társulattal dolgozni. Egyébként nyilván én abban nőttem föl, azok között az emberek között, és a mai napig imádom őket. Nagyszerű táptalaja annak, hogy művészileg akár kísérletezni tudjon az ember, vagy nagyon komoly munkákat tudjon letenni az asztalra. De nyilván ezen egy idő után túl kell lépni. Az egyetemen egy hivatásos színházra képeztek ki, mindamellett, hogy tudtam, hogyan működik egy amatőr társulat. Láttam a kettő közötti különbséget, a buktatókat, a nagy lehetőségeket is, és én inkább a hivatásos társulat irányába mentem. Úgy gondolom, ezzel a formával, sokkal hatékonyabban tudjuk szolgálni azt a közeget, amelyben élünk.
– A szervezeti forma, és az előadásszám-növekedés mellett a társulat is bővült.
– Így van. 2005-ben 5 fővel indult el a bábszínház, most 23-an, velem együtt 24-en dolgozunk ebben. Nyilván azért tudjuk azt megtenni, hogy 200 körüli előadásszámot játszunk, és 4-5 bemutatóval, emellett rengeteg más programmal is készülünk.
– Volt még egy elég nagy mérföldkő a bábszínház életében, hiszen 2023-ban új helyre költöztek. Ez hogyan befolyásolta a társulat munkáját?
– Ez nekem egy személyes küldetés is volt. Ha valaki ismeri a bábegyüttesnek, illetve a bábszínháznak a történetét, az tudja jól, hogy folyamatos kín, hol dolgozunk, hol tudunk biztonságra lelni, hogyan tudjuk magunkat még magasabb szintre emelni. A hivatásos bábszínház legelső helye gyakorlatilag a mi nappalinkban volt egy fél évig. Utána a Balassi, tehát a Megyei Művelődési Központ irodáiban, nagytermében voltunk, majd a Balassi melletti, mára már lebontott MEDOSZ épületében, amelynek helyén most parkoló van. Ott omladoztak a falak, de legalább volt hol próbálni, dolgozni. Utána a munkaügyi központ mögötti épületben próbáltunk, és a Jókai színház Vigadójában játszottunk.
Amikor felépült az Ibsen Ház, és beköltöztünk, a tetőtérben volt egy nagyobb terem, ahol próbálni és játszani is tudtunk, meg persze a Sík Ferenc Kamaraszínházban is. 2016-ban, amikor a Modern Városok Program kezdődött, Varga Tamás alpolgármester ötlete nyomán indult el a gondolkodás: mi lenne, ha a Beliczey-kúria bábszínházzá változna? Így lenne állandó helyünk, ami bevonható a Munkácsy Negyed gondolatba. Tamás tudta, hogy a régi helyünk szűkös, tudta, hogy milyen problémákkal küzdünk. Már az Ibsen Házban megtriplázódott, megnégyszereződött az előadásszám, megemelkedett a nézőszám, nagyobbak voltak az elvárások is velünk szemben. Szerettünk volna továbblépni, több korosztálynak játszani, fesztiválokat rendezni. Polgármester úr is nagyon-nagyon támogatóan állt ehhez, és elmondhatjuk: rengetegen segítettek abban, hogy 2023 májusában új otthonunk legyen.
– Egy új, és viszonylag nagy területen tudnak dolgozni. Mennyire sikerült belakni ezt a teret?
– Teljesen. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert amikor 2023 májusában beköltöztünk, utána egyből elkezdődött a Színházi Olimpia, amelynek mi elég komoly résztvevői voltunk. A bábszínházak a Színházi Olimpián belül egy külön csapatot alkottak, és rengeteg magyar és külföldi előadást tudtunk lehívni. Majdhogynem egy ilyen fesztivál jellegű nyarat tudtunk lebonyolítani. Egyből a megnyitó után elkezdődött a Színházi Olimpia, számos előadó jött, meg kellett tanulni, hogyan kezeljük az adott tereinket, miben, hogyan élünk, mit hova teszünk. Nagyon fontos volt, hogy ez már akkor működőképes legyen. Azóta eltelt 1,5 év, és lényegében minden porcikáját ismerjük az épületnek, és azt gondolom, jól is gazdálkodunk vele.
– Ebben a jubileumi évben lesz olyan momentum, amikor egy picit megállnak, számot vetnek, és megünneplik ezt a jeles évfordulót?
– Rengeteg apró dolgot tervezünk, de nem ünnepeltetjük magunkat, hanem csak jelezzük, hogy mi 20 évesek vagyunk, ami számunkra egyébként egy fantasztikus nagy dolog. Már csak páran vagyunk abból az alapító társaságból, akikkel elindult a bábszínház, de az elmúlt 20 év munkája nagyon sok mindenben látható. Az előadások minőségében, abban, hogy átköltöztünk egy új épületbe, abban, hogy egy 24 fős társulattal dolgozhatunk, vagy abban, hogy mi mindenre van lehetőségünk az épületen belül és persze kívül is.
A 2025-ös esztendő nyilván az ünneplés éve is, a társulat azzal igyekszik megköszönni az eltelt 20 évet a nézőknek, hogy minden korosztálynak kínál előadásokat, melyeket valamilyen attrakció kísér. A babaszínházi és az 5 év felettieknek szóló előadásokon ebben az évben ajándékot sorsolunk ki a nézők között: egy-egy emblematikus bábfigurát. Ahogy pedig jön a jó idő, szabadtéren is megjelenünk majd a tervek szerint óriásplakáttal, kiállítással. A bábszínházi világnapra figyelemfelkeltő akcióval készülünk, de a gyereknap is kiemelt része lesz az ünnepi programoknak. Végül június 19-e 22-e között a Nemzetközi Bábfesztivál megrendezése lesz az ünnepi év csúcspontja. Szóval nyilván láttatjuk valamilyen módon, hogy 20 évesek lettünk, de ez nem kifejezetten az ünneplés, hanem az öröm, hogy ez van, és hogy ez eljutott idáig.
