Horváth Lajos (1909–1957) középparaszti családból származott: szülei 14 hold földön gazdálkodtak Csanádapácán. Hat elemi osztályt végzett el, majd 1933-as házasságkötése után maga is egyénileg gazdálkodott az öt testvére mellett szüleitől örökölt 2 hold földön, melyhez esetenként további 5-6 holdat is bérelt. Seres Máriával kötött házasságából egy gyermeke született, Mária 1934-ben. Katonai szolgálatát 1931-ben töltötte le, majd 1940-ben és 1944-ben ismét behívták. Harcolt a világháborúban, és 1944-ben Tiszaújfalunál szovjet fogságba esett. Hazatérte után tovább folytatta törpebirtokán a gazdálkodást.
– 1956-ban aktív részese volt a forradalom csanádapácai eseményeinek. Bár az október 28-án, mintegy kétszáz fő által megválasztott első munkástanácsból még kimaradt, október 30-án az 1000–1500 fő részvételével lezajlott népgyűlés már az ötven fős forradalmi tanács tagjai közé választotta – tudhatták meg a jelenlévők az előadótól, Bódán Zsolttól.
A csanádapácai parasztgazda zaklatása a karhatalomtól, 1957. február 20-án szörnyű véget ért. A településre érkező karhatalmi egység őrizetbe vette és a helyi rendőrörsre kísérte, ahol kegyetlenül összeverték. Horváth Lajos a halált okozó testi sértés miatt meghalt. Testét a tanácsháza istállójába dobták. Leány gyermeke, aki a közelben órákig várakozott édesapja felbukkanására, többé nem láthatta őt életben...
Az eset utóélete sem példanélküli és jól visszaadja az akkori kor igazságszolgáltatásának poltikaitöltéstől egyáltalán nem mentes viszonyait. A hétfős elkövető egység, egyenként nyolc-nyolc hónap letöltendő börtönbüntetést kapott a Szegedi Katonai Bróságtól, 3 év próbaidőre felfüggesztve.
Vánsza Pál, az előadássorozat szervezője kiemelte: az idén 70 éves forradalom méltó megemlékezést kell, hogy kapjon és elengedhetetlen saját hőseink, mártírjaink emlékének ápolása.
Galéria
