– Öt ciklusán át volt a helyi közgyűlés tagja, majd két cikluson keresztül országgyűlési képviselő. Mennyiben volt más ez a két terület?
– Többször elgondolkodtam már azon, mi az azonosság és a különbözőség az önkormányzati és az országgyűlési képviselőség között. Van olyan ismerősöm, aki ezt úgy fogalmazta meg, hogy az előbbi esetben egy kisebb közösségért van felelősségünk, utóbbi esetben nagyobbért. Ebben van igazság. Ha valakit egyéni választókerületben választanak meg képviselőnek, akkor azért a területért folytat lobbitevékenységet, ugyanakkor az egész település életét befolyásoló döntéseket kell hoznia – ez hasonlóan működik az Országgyűlésben, de jelentőségében, fontosságában, felelősségében mégis más.
Én 1990-ben lettem először önkormányzati képviselő, akkor sokkal intenzívebb elméleti, ideológiai, értékválasztásos viták folytak a helyi testületekben és a parlamentben is, mint manapság. Most mediatizált világban élünk, közösséginek csúfolt platformokon nyilvánulnak meg influenszerek, politikusok, marketinges szakemberek és szinte mindenki. Ennek hatása van a közéleti szerepvállalásra és arra is, hogyan fogalmazza meg a dolgokat valaki. Én úgy élem meg, hogy ez nem jó tendencia, számomra nem szimpatikus az az irány, ami leegyszerűsítő, 160 karakterben megfogalmazható kommunikációt vár el.
Most én már nem indultam a választáson, ez a döntésem egybeesett a korábban engem javasló politikai közösség vezetésének a véleményével. Korrekt, békés, szakmailag is megalapozott, jó hangulatú beszélgetéssorozat után döntöttünk így. Hogy aztán mi lesz a következő ciklusban, az nagyon érdekes kérdés.
– Említene néhányat azok közül az ügyek közül, amelyeket a térségünkkel kapcsolatban képviselt az Országgyűlésben?
– Átgondoltam, hogy a választókerületem tíz településén melyek azok az ügyek, beruházások, fejlesztések, amelyek jelentősek voltak ez idő alatt. Számos olyan beruházás, infrastrukturális és egyéb fejlesztés történt, ami a térségben és akár a távolabb élők érdekeit szolgálja. Az is felmerült bennem, hogy ami már elkészült, azt legtöbbször evidenciának vesszük. Az elmúlt nyolc évben lett készen például Békéscsabán a vásártér, az M44-es gyorsforgalmi út, vagy fejlesztettük a 120-as vasútvonalat. De sorolhatnám a kisebbeket is a kétegyházi rendőrőrstől, a csorvási szennyvízhálózat fejlesztésén át Csabaszabadi közösségi terének átalakításáig.
Számtalan elvárásuk volt az itt élőknek, és önkritikusan el kell ismerni, hogy ezeknek egy része teljesült, egy másik része pedig még várat magára. Visszaemlékszem arra is, amikor még szóba sem került, hogy indulnék az országgyűlési képviselők választásán, Szente Bélával, a Csabagyöngye akkori igazgatójával beszélgettünk arról, ha valaki megnyeri a választást és a ciklus végén a volt Körös Szálló még mindig áll és nem épül meg az M44-es, az alkalmatlan arra, hogy képviselő legyen. Persze nem feltétlenül jelenti az alkalmasságot, hogy már nincs ott a szálló és megépült az út, hiszen ez nem egy-egy emberen múlt.
– Van olyan dolog, amellyel kapcsolatban hiányérzet van önben, amelyet jó lett volna még megvalósítani?
– Abszolút van, és nemcsak konkrét beruházások tekintetében. Az, hogy a piaci szereplők körében nem sikerült olyan tőkeerős csoportot találni, amely a békéscsabai hűtőház működését támogatással el tudta volna indítani. Az is egy hiány, hogy nem sikerült az újkígyósi bekötőútnál a körforgalmat megépíteni, pedig már a tervek is elkészültek. Vagy például hiányérzet, hogy bár készen van a 120-as vasútvonal, de még mindig nem tudnak 160-nal közlekedni rajta a vonatok. Várat magára továbbá három kistelepülés szennyvízcsatorna-hálózata. Remélem, hogy a beruházások, fejlesztések később megvalósulnak, azonban van itt még egy súlyos kérdés, ez a demográfiai, elvándorlási folyamatok alakulása. Az ország keleti régióiból közép vagy nyugat felé vándorolnak az emberek, és ezt nem sikerült úgy mérsékelni, és a béreket sem sikerült úgy felzárkóztatni, ahogy szerettem volna.
Az M44-es befejezése, a békéscsabai, munkahelyteremtő nagyberuházás javíthat a helyzeten. Ha a foglalkozási mutatók javulnak, a bérek is érdemben növekedhetnek. Szintén pozitívum, hogy – míg 8-9 évvel ezelőtt a békéscsabai felsőoktatás is veszélyben volt – újra felfutóban van a csabai felsőoktatás, mérnökképzés, informatikus képzés indult és a klasszikus szakokra is többen jelentkeznek. Erősödik a képzési bázis, két nagyon erős gimnáziumunk van, a szakképzési centrumunk is élen jár. Kalapot kell emelni továbbá az itt élő gazdák teljesítménye előtt is.
– A koronavírus-járvány, majd a háborús helyzet mennyire nehezítette a képviselői munkát?
– Nagymértékben nehezítette a munkát, hiszen egyebek mellett pénzszűkét is eredményezett. Meglévő terveket kellett félretenni, arrébb csúsztatni a kialakult körülmények miatt. Számos infrastrukturális fejlesztést emiatt nem sikerült véghezvinni. Még nehezebb pályára tett minket az, hogy három olyan járás van az országban, amely az uniós források felhasználása szempontjából későbbre lett ütemezve. Szolnok mellett a másik kettő Békés megyei: a Gyulai Járás és a Békéscsabai Járás – itt csak későbbi ütemezéssel valósulnak meg a TOP Pluszos projektek.
Nem befolyásolta viszont azokat a kormányzati döntéseket, amelyek egy jelentős része a családpolitikát érintette. A kormány még ebben a nehéz helyzetben is olyan családpolitikai döntéseket hozott, amelyek a családok életének könnyítését jelentik. Az egy másik kérdés, hogy azokra a demográfiai folyamatokra, amelyek most zajlanak, a kormányzati döntések csak kisebb hatással vannak. A körülöttünk bizonytalanabbá váló világ, de más tényezők is befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. Európa egyes területein a bevándorlók körében nagyobb a gyermekvállalási kedv, de ez újabb kérdéseket vet fel. Ma már nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte a vezető politikai irányzatok is azt mondják, hogy a korlátlan és feltétel nélküli migráció súlyos veszélyt jelenthet ez európai kultúrára. Jól döntött Magyarország, hogy ennek gátat szabott, és inkább amellett van, hogy ott kell segíteni, ahol a baj megtörténik.
– Mit gondol, mit tud örökül hagyni a választókerület ön után következő képviselőjének?
– Bízom benne, hogy bármi is történik, a következő országgyűlési képviselővel le tudunk ülni és érdemben tudnánk beszélni például a folyamatban levő dolgokról, és például arról, amit folytatásra érdemesnek tart az én nyolc éves munkámból. Voltak olyan dolgok – nem nagy beruházások – amelyeket szívügyemként kezeltem, fontosnak tartottam. Hoztam létre olyan projekteket – Éltető szeretet, nevelj fel egy fát, Tiszta udvar, rendes ház felélesztése, Esély díj, Közösség díj, Tehetség díj létrehozása – amelyeket örülnék, ha az utánam jövő is folytatna.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy akik a választások előtt rokonok, szomszédok, munkatársak, barátok voltak, a választások után is azok lesznek. Azt, hogy miként viszonyulunk a másikhoz, hogyan bánunk vele, nem szabad, hogy a politika befolyásolja, nem szabad, hogy a kapcsolatokat szétrobbantsa! Szelídebben, megértőbben kell bánnunk egymással, mint azt sokan a választás előtt tették.
– Továbbra is részt kíván venni valamilyen szinten a közéletben, vagy a nyugdíjas évek következnek?
– Szeretnék részt venni, de remélem, több időm marad olvasni, régebben írtam, nem elképzelhetetlen, hogy most ezt is folytatom. Szeretek kertészkedni, de nem a nap 24 órájában, és van olyan munka, amit úgy gondolom, hogy a közeljövőben szívesen végeznék, de ez még a jövő titka.
