– Békéscsabán egy héten át ünnepelhettük a magyar kultúrát, annak értékeit. Ön is több eseményen részt vett, mit emelne ki a kultúra hetéből?
– Békéscsaba összes jelentős kulturális intézményében voltak programok, voltak olyan kulturális események, amelyekre ellátogathattak a polgárok. A hét csúcspontja az volt, amikor átvette a Békéscsaba Kultúrájáért kitüntetést Fekete Péter, a Jókai színház korábbi igazgatója és Perlaki Attila, a Bartók kórus karnagya. A számukra adott díj jelentőségét az is emelte, hogy Gulyás Gergely miniszter úr méltatta a díjazottakat, vele együtt adtuk át a kitüntetéseket. Nagyon sok bölcs gondolat született már arról, hogy a kultúra miért fontos számunkra, és úgy hiszem, ezek mindegyike igaz. Szokás mondani, hogy kultúra nélkül lehet élni, de nem érdemes. Alapvetés, hogy gazdaság működésének olyan eredménye is legyen, amelytől a kulturális életterünk színesebb, gazdagabb, jobb lesz. Fontosak a kultúra területén kiemelkedőt nyújtó személyek, és lényeges, hogy megfelelő legyen az intézményhálózat, amely a kereteket adja mindehhez. A magyar kultúra napjához kötődően most a Csabagyöngye Kulturális Központ és a Békés Megyei Könyvtár kiemelkedő szakmai munkáját is elismerték. Az intézményekről egyébként egyrészt a szakma, másrészt a kultúra fogyasztói mondanak véleményt, ez utóbbiak „lábbal” – tehát úgy, hogy elmennek a rendezvényekre, a közösségek foglalkozásaira vagy sem. A Csabagyöngyében és a megyei könyvtárban is az a tapasztalat, hogy minimum a koronavírus-járvány előtti szinten működnek, visszatértek hozzájuk a közösségek, visszatértek a látogatók. A Csabagyöngyét éves szinten egyébként mintegy 300 ezren látogatják, 200 ezren a központi épületet, és körülbelül 100 ezren a tagintézményeket, emellett a közösségeinek a létszáma is újra gyarapodásnak indult. A könyvtárban pedig az elmúlt esztendőben nőtt a beiratkozott személyek és a kölcsönzések száma, dacára annak, hogy a tavalyi esztendő első három hónapjában energiatakarékossági okokból ők is zárva voltak. A csabai kulturális terek jól működnek tehát, rendezvényeik pedig segítenek nekünk abban, hogy egy szerethetőbb, színesebb, élettel teli városban éljünk.
– Teljesen más, de szintén fontos és sokakat érdeklő téma a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése Békés vármegyében. Mi a helyzet jelenleg? Hogy áll az M47-es tervezése, illetve mit lehet tudni az M44-es továbbépítéséről?
– Az M44-es gyorsforgalmi út következő, Kecskemétet közelítő, körülbelül 5 kilométeres szakaszának a műszaki átadása megtörtént, az utat márciusban adják majd át a forgalomnak. Az a szakasz pedig, amely összeköti az M44-es utat az M5-ös autópályával, 2025 márciusára készül el a jelenlegi tervek szerint. Tervezés alatt van az M44-esnek az a része, amely Békéscsabát az országhatárral köti össze, és a román kormányzat által az a szakasz is, amely majd az Arad, Nagyvárad közötti gyorsforgalmivá átalakítandó utat köti össze az M44-essel. Szintén tervezési fázisban van az M47-esnek a Békéscsaba és Berettyóújfalu közötti része. Hasonlóképpen vagyunk a békéscsabai déli elkerülő úttal is. Korábban az jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy egy olyan útról van szó, amely kétszer egy sávos, és kétszer kétsávossá fejleszthető a későbbiekben. A mostani álláspont az, hogy nem egy kétszer kétsávosra fejleszthető utat kell megépíteni, hanem egy olyat, ami eleve kétszer kétsávos lesz akkor, amikor elkészül. Ez az út pedig a Fürjesi elkerülőtől, Békéscsabát délen elkerülve, körülbelül a Veszelynél köt majd be a 44-es útba.
– Az M47-es tekintetében vannak-e már konkrétumok? Sok mindent lehet hallani.
– Valóban sok minden forog közszájon, ezért engem is többen keresnek meg azzal, hogy egy-egy útszakasz nyomvonala pontosan hol fut majd. Azt tudom mondani, hogy a szakemberek dolgoznak a pontos nyomvonal kijelölésén. Folyik az előkészítés, ha meglesznek a környezetvédelmi, természetvédelmi hatástanulmányok, és minden előzetes feltétel teljesül, akkor lehet kijelölni mindenütt a konkrét nyomvonalat. Ilyen fontos feltétel a társadalmi egyeztetés megléte is. Egyelőre úgynevezett „vastagfilces megoldások” vannak – ahogy ezt a tervezők szokták mondani, a pontos nyomvonal kijelölés tehát a későbbiekben történik meg.
