– Az M44-es gyorsforgalmi út magyar-román határig történő meghosszabbításával kapcsolatban múlt héten hozott döntést az Országgyűlés. Ez miről szólt?
– Elfogadta a parlament annak a megállapodásnak a kihirdetését, amely Magyarország és Románia kormányai között jött létre. A megállapodás arról szól, hogy az M44-es a határig megépül, és onnan a román oldalon folytatódik a gyorsforgalmi út Nagyszalontáig. Jó hír a témával kapcsolatban, hogy az út eléri majd az Arad és Nagyvárad közötti, később épülő autópályát. Ennek nagyon nagy jelentősége van a településfejlesztés, a területfejlesztés, a gazdaságélénkítés, a turizmus és a biztonságos közlekedés szempontjából. Mérvadó, hogy Budapest és Kecskemét felől érkezve gyorsforgalmi úton tudunk-e továbbhaladni Nagyszalonta irányába, a Partiumba, illetve Erdélybe.
– Október elején zajlottak a Csabai Garabonciás Napok, ahol a fiatalok közösségi feladatot is kaptak: híres csabaiak sírját tették rendbe és megemlékeztek róluk. Ön ott volt ezeken az alkalmakon.
– Fontosnak tartom, hogy az elődeink, őseink emlékét, így sírjait is kellőképpen ápoljuk. Tudjuk, hogy a sírok gondozása elsősorban a hozzátartozók és a temetőfenntartó felelőssége. Sok az elhanyagolt sír szerte a világon, arra gondoltam, itthon, Csabán, a Garabonciás napokon a diákok hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a sírhelyek gondozottabbak, szebbek legyenek. A Garán mindig van olyan feladat, amelyet előzetesen, tevőlegesen kell elvégezniük az iskoláknak. Most hét intézmény diákjai indultak a Garán és hét sírt, emlékhelyet tettek rendbe. Nemcsak közismert, nagy múltú, egykor itt élt családok sírjait, hanem a második világháborús bombázás áldozatainak és hősi halottaknak a sírjait is megtalálták a diákok – Ugrai Gábor történelemtanárnak és városvédőnek köszönhetően –, és szépen rendbe is tették azokat. Jó volt látni, hogy a stábok komolyan vették ezt a munkát. Rendbe tették a sírhelyet, azok környékét, majd megrendítően szép megemlékezéseket tartottak, és esszét írtak arról, vagy azokról, akik ott nyugszanak. Jó lenne, ha ennek a kezdeményezésnek lenne ennek utóélete is.
– Nyomon követte egyébként a Csabai Garabonciás Napok rendezvényeit?
– Köztudott, hogy a Gara ötletgazdája és máig a főszervezője Fodor József (Fodi). Az ifjúsági házban én sok éven keresztül mellette dolgoztam, van bennem egy nosztalgikus érzés ezzel kapcsolatban, egyrészt ezért is fontos számomra, hogy kövessem a programokat. Másrészt ez az ország legnagyobb diákfesztiválja, sokra tartom az értékeit, kíváncsi vagyok rá. Figyelni kell persze arra, hogy ne legyenek olyan zavaró „vadhajtásai”, amelyeket a békéscsabaiak nem szeretnek, most ez is rendben volt.
– Szintén a fiatalokat érintő rendezvény volt a közelmúltban a pályaválasztási vásár. Hogyan látja, ez mennyire tud segíteni abban, hogy a fiatalok itt képzeljék el a jövőjüket?
– Nagyon sokan elmennek Békéscsabáról, különösképpen azok, akik más településen tanulnak felsőoktatási intézményekben, és utána máshol keresik a boldogulást, nem jönnek vissza… A pályaválasztási vásár több korosztályt érintett, egyrészt a 7-8. osztályos általános iskolásokat, akik a középfokú oktatási intézményekről tájékozódhattak, másrészt a végzős középiskolásokat, akik ezúttal négy felsőoktatási intézmény képviselőitől érdeklődhettek. Emellett a vásár azoknak is szólt, akik az első munkahelyüket keresték, vagy már dolgoznak, de pályát szeretnének módosítani. Az elvándorlás megyénkben nagyon súlyos probléma, de ha valaki itt talál jó munkahelyet jó fizetésért, akkor valószínűleg itt marad. A pályaválasztási vásár felvonultatta a helyi kínálatot, a helyi lehetőségeket, ez mindenképpen segítség.
– Október elején volt egy másik generáció, az idősek világnapja, ön több ünnepségen is köszöntötte a szépkorúakat. Mit tapasztalt?
– Világjelenség, hogy egyre tovább élünk. Magyarországon a születéskor várható időtartam alacsonyabb, mint a fejlett uniós országok átlaga, ezen a téren van előrelépési lehetőség. Amellett, hogy tovább élünk, fontos, hogy azt minél jobb életminőségben tegyük. Azok a civil közösségek, amelyeknek a rendezvényein voltam, ehhez igyekeznek hozzájárulni. Sokszor az idősek olyan élethelyzetben vannak, hogy nincs ott a környezetükben a család, elmagányosodnak. A közösségek viszont lehetőséget adnak a találkozásokra, beszélgetésekre, közös programokra – ez javít az életminőségen. Van egy kormányzati kezdeményezés, a Gondosóra program, ami pedig azt teszi lehetővé, hogy azok az idős emberek, akik egyedül élnek, és valamilyen egészségügyi problémájuk adódik, az órán levő gombot megnyomva gyors segítséget kapjanak. Mindnyájunknak fontos, hogy biztonságban tudjuk a szeretteinket, ez ehhez járul hozzá.
