– Én is egy békés Csaba vagyok – mondta felevezetőjében Abaházi Csaba, aki egyben az est vendége is volt. Majd feltette a kérdést, „Hallottatok-e az elmúlt 60 évben, mióta Charlie színpadon áll, az énekes botrányairól? Ugye, hogy nem? De mi lehet ennek az oka? Talán mert olyan ismerősei vannak, akik azokat eltussolták? Nem, mert Charlie-nak sosem volt balhéja; neki egyetlen fontos dolog van az életében, hogy zenélhessen.”
László Attila és Megyaszay István négykezese – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Megjegyezte, a koncerten semmiféle füstös manír, látványos szemfényvesztés vagy plusz hangsáv nem lesz, hanem mesteremberek fognak muzsikálni. És szépen be is indult a Mindenki valakié című örök opusz, amelynek az intróját követően a teltházas nézőtér óriási ovációban fogadta a színpadra érkező 77 esztendős Charlie-t.
Az énekes elmondta, nehéz egy másfél órás buliba belesűríteni azt a rengeteg dalt, amit az elmúlt évtizedekben énekelt, így egy kicsit bocsánatot is kért a közönségtől, ha nem játsszák el mindenki kedvencét.
Majd jött a Skandináv éjszakák, amelynek a végén elmesélte, ahogy elhagyták a fővárost, szó szerint megszűnt a köd. „Szippantsunk bele ebbe a jó, kis békéscsabai levegőbe!” – fűzte hozzá. Később megemlítette, az elmúlt hat évtizedben többször járt a Gyöngyike jogelőd intézményébe az Ifi házban, a Generállal, a Tátrai Banddel és a jelenlegi Charlie Banddel.
Galéria
– Mióta befutottunk sok finomságot kapunk az öltözőbe: többek között csabai kolbászt, gyümölcstálat, kávét…
Ekkor László Attila belekezdett a Kávéház című bluesba, amelyben duetett énekelt Abaházi Csabával (khmmm… közben eszembe jutott az örök klisé, a minél öregebb a bor, annál jobb).
A Nézz az ég felé előtt néhány szót ejtett Lerch Istvánról, a Charlie Band hetedik tagjáról, aki ezt a szép balladát írta. „Pisti óriási zeneszerző, aki sajnos még mindig betegeskedik” – fűzte hozzá. Nem mellesleg a Csináljunk fesztivált! című tévéműsor győztes slágere lett.
Egyszer azt mondták a hatvan éve a deszkákon álló zenésznek, „Neked olyan jó, Charlie! Te már mindent elértél!” „Ja! – válaszolt –, de az út borzasztó hosszú volt.”
