Harmati Niki: Mindig is Linda-mániás voltam

– Mindig is ilyen 0/24-es energiabomba voltál?

– Egészen pici korom óta sportolok: atletizáltam, azt követően aerobikoztam, párhuzamosan taekwondóztam, és ugye most taekbózok (ez a taekwondo aerobicos verzéje)… és ha nincs taekbo-edzés, akkor elmegyek futni, mert ha nem csinálok semmit, akkor feszülök.

– Mióta tart nálad ez a taekbo-őrület?

– Először 2014-től jó két évig, a vásárhelyi Máté Zsolti és Gergő taekwondo mesterek voltak az trénereink, majd az egyik keddi edzés után az ölembe pottyant a valóság: közölték, hogy vége, nem éri meg nekik átjárni… amit amúgy teljesen megértek.

– Mi a legnagyobb sikerélményednek a csapattal kapcsolatban?

– Talán azt, hogy nem csökken a létszám, illetve amikor az edzéseket követően többször rám írnak, hogy sokszor fáradtan, szomorúan érkeznek, és fitten, jókedvűen mennek haza.

– Amúgy rengetegszer szembejössz az FB-n.

– Mert ez az egyetlen reklámfelületem. De amikor egy edzésről készült képet posztolok, többször rám írnak, hogy „Könnyű neked, mert ráérsz!” Miközben minden nap 5.30-ra megyek dolgozni, és körülbelül csak 14.30-ra vagyok otthon, majd kutyát sétáltatok, rendbe teszem a háztartást, és megírom az aznapi edzéstervet.

– Mindig mást?

– Mindig.

– De gondolom, ez olyan, mint egy koncert, ha látod, hogy még lehet pörgetni a csajokat, akkor húzod őket, ha kicsit fáradnak, akkor meg lassítasz.

– Igen! Illetve visszatérve a korábbi kérdésedhez, azt is komoly sikerélményként könyvelhetem el, hogy idővel, szép lassan csinosodnak a lányok. Azért csak idővel, mert én abszolút nem tartom, a mondhatni modernkori szénhidrátcsökkentett-trükköket. Mert lehet, hogy azokkal a módszerekkel izzadva-szenvedve, kicsit hamarabb lemegy 3-4 kiló… De olyankor nincs energiád, rossz a közérzeted. És én bizony szeretek enni, szeretek mozogni, így nincs rajtam se kevesebb, se több.

– Továbbá azt is elmesélte az FB, hogy te voltál Vona Gábor felesége, Krisztina békéscsabai könyvbemutatójának a moderátora. De eredendően nem a kis-nagyfiad, Attila révén ismerkedtél meg velük?

– De-de! Ugyanis Atika volt az Jobbik Ifjúsági Tagozat helyi elnöke, így nagyon jó kapcsolat alakult ki a két család között. Azt követően, úgy egy éve csatlakoztam egy társadalmi problémákat megoldani próbáló közösséghez, a Második Reformkor Alapítványhoz, amely politikamentes.

– Hahaha.

– Azonfelül Gábor azt ígérte a választások előtt, ha nem nyernek, ő befejezi a politikát. Így is történt.

– És mit csinál?

– Vlogger.

– Szóval vissza: te voltál a moderátor.

– Fú… hallod, nagyon izgultam… előtte vagy háromszor elolvastam a könyvet; szinte már kívülről tudtam.

– Hogy jött le a só?

– Jó hangulat kerekedett ki belőle, később interaktívvá vált.

– Ha elmentem volna, én kizárólag a Nikit láttam volna, aki emberből van, nem egy hűvös üzletasszonyt.

– Ráadásul azzal kezdtem az estet, hogy a moderátori szerepben legalább annyira kényelmetlenül érzem magam, mint ebben a tűsarkúban, ami rajtam van.

– Akkor miért vetted fel?

– Mert csajos akartam lenni. Majd azt követően csináltunk a Művészkávézóban egy másik rendezvényt, amelynek szintén Vona Kriszta volt a házigazdája, és annak is óriási sikere volt.

– Politikamentes volt?

– Az anya-gyerek kapcsolat volt a fő téma, azaz az örökölt sors. Volt egy pszichológus, egy párkapcsolati terapeuta, Kriszta, és én, mint egy édesanya.

– Atika például mit örökölt?

– Szegény… alapvetően felnőttem mellette, egy csomó mindenre megtanított. Amúgy anno a taekwondóra is ő vitt el, és annyira megtetszett… jó, én mondjuk én mindig is olyan Linda-mániás voltam. És ahogy mondtam, a Vona családdal is általa ismerkedtem meg.