Valószínűleg senkitől és semmitől, talán csak az Istentől. Azonban, ha a középkori kódexeket lapozgatunk, feltűnnek olyan ábrázolások, amelyek azt sugallják, hogy e nemes uraknak is voltak félelmei. Érdekes és meghökkentő a dolog, hiszen nem valamiféle pokoli szörnyetegre kell gondolni, hanem a nyúlra, csigára és a békára.
A vérnyúl:
Az általunk aranyos nyusziként ismert kedvenc, a középkori képeken kegyetlen embert kínzó, embert lefejező vadállat. Ez azért is érdekes, mert már a középkorban is a nyulak a gyávaság, gyámoltalanság, tisztaság jelképei, esetleg a termékenységet szimbolizálják. Az emberek vadászták, ették a nyulat, többször került az asztalra, mint manapság. Egyfajta kártékony rágcsálóként tekintettek rájuk, akik tönkreteszik a veteményest.
A középkori kéziratok miniatúráin fellelhető brutális nyúl, esetleg lehet valamiféle középkori humor, ami mai olvasatban már nem annyira vicces. Elképzelhető, hogy akkor még létezett valamiféle mese az öntudatukra ébredt fülesek lázadásának, vagy a rajzoló egyszerűen csak az értelmetlen emberi brutalitást akarta kifigurázni.
A csiga szörny:
A vérnyulaknál többször fordul elő a középkori kódexekben, kiváltképp a 13-14. századi kéziratokban az a jelenet, amikor a lovag teljes páncélzatban küzd egy csigával.
Egyes feltételezések szerint a csiga a lombardokra utal, kik uzsorások, lovagiatlanul küzdenek, és hazaárulók. Más kutatók szerint a csigák a társadalmi igazságtalanságot jelképezik. Esetleg itt is valamiféle középkori humorról lehet szó: a páncélozott házú csiga ugyanolyan buta, mint a vértbe öltözött lovag. A lassan mozgó csiga, a lassan elmúló időre is utalhat, amivel életünk folyamán mindannyian megküzdünk. A harc végén a csiga győz, a halál elkerülhetetlen, mind meghalunk.
A hangos béka:
Mindannyian tudjuk, hogy az alvás igen fontos. Tudták ezt a középkori lovagok is, csak kipihenten tudtak harcolni. A várárokban, a vár körüli mocsárban tanyázó békák azonban nyáron sötétedés után kezdik el „koncertjüket”. Ez nem volt jó senkinek sem: a lovagúr nem tudott aludni, másnap az álmosan nem tudott harcolni, a csata elveszett, talán még ő maga is odaveszett.
A békainvázió ellen a középkori jogászok megalkották a „grenouillage” (francia grenouille = béka) jogát, amely arra kötelezte a parasztokat, hogy éjszakánként a vár körüli vizeket bottal ütögessék, elriasztva a lovag álmát brekegésükkel zavaró békákat.
Nagy Dániel Sándor, a Munkácsy Mihály Múzeum régésze
