A második napon érkezek, épp időben, amikor is a kész kiflik már alig várják, hogy bevégezzék küldetésüket, azaz befalják őket.
– Az elején egy kicsit izgultam – meséli Mikó Melinda foglalkozásvezető –, hiszen – tőlem függetlenül – egy jó éve nem sütöttem. (Miközben a kiflák majd’ megszólalnak.) Kimondottan olyan péksütiket (briós, sima kifli, sajtos leveles rúd) készítünk, amit a gyerekek a menzáról ismernek, illetve a szüleik is megkóstolták már.
(A Belvár kifli-maffia: Bella, Bianka, Aliz – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Mint minden étel elkészítésénél, a munka oroszlánrésze a konyhában zajlik. Melinda pót-jobbkeze Karancsi Dóri, aki az 50 órás iskolai közösségi szolgálatát teljesíti; és persze az általános sulisok is folyton tettrekészek: Zita, Petra és a Belvár kifli-maffia: Bianka, Aliz, Bella.
Először is kimérték a hozzávalókat, dagasztottak, majd pihent egy kicsit a tészta, azt követően 40 grammokra osztották a tésztát, amely ismét pihent, de ekkor már kifli alakban, végül megsütötték őket. A sütés szüneteiben pedig társasozással „ütötték” el az időt.
– Hagyományos, adalékanyagok nélkül vajas kiflit sütöttünk, amit otthon is el lehet készíteni – mondja.
Galéria
S vajon meddig lehet egy ilyen péksütit tárolni?, kérdésemre azt válaszolja, „öt percig, ugyanis a gyerekek azonnal beburkolják. Nem csoda, hiszen a kiflinek legalább olyan finom az íze, mint az illata. Ez nem bóti!”.
A tábor utóélete, hogy a gyerekek hazavihetik a recepteket és egész nyáron gyakorolhatnak.
– Az egyik legnagyobb sikerélményem tavaly történt – folytatja –, amikor is az egyik kislány elkérte a szüleitől a konyhát, és estére egy nagy tálca finomsággal lepte meg őket.
Zita és Melinda (néni) – Fotó: behir.hu/Such Tamás
***
(A táborba ITT lehet jelentkezni.)
