– Ötéves voltam – meséli –, amikor láttam a Kántor című filmsorozatot, és nyomban eldöntöttem, hogy kutyakiképzéssel akarok forgatni. De a szüleim nem engedték, hogy kutyánk legyen.
– Panelben laktatok?
– Nem, inkább féltettek, hogy meg fog harapni. Én is féltem tőlük, miközben mindig a kutyák közelében szerettem volna lenni.
– Féltettek és ezért féltél?
– Lehet, hogy belém rögzítették, hogy félni kell tőlük, mert harapnak. Mivel nem volt kutyánk, így a tyúkokat kezdtem a baromfiudvarban tanítgatni. Ugye főleg kutyákkal foglalkozom a filmes produkcióban, de többször is trénerként ott kell lenni egy másik állat mellett. Ebből kifolyólag jól jött, hogy láttam már életemben tyúkot.
– Meddig jutottál a tyúk tanítással?
– Megtanítottam nekik, hogy odajöjjenek hozzám, hogy egyhelyben maradjanak vagy hangot adjanak ki.
Boldog buldog babyk – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Akkor neked szupererőd van.
– Szerintem rettenően sok ösztön van egy emberben. Amíg csak az ösztöneit használja, addig sokkal érdekesebb dolgokat tud kihozni az állatokból, mint amikor már megszerzett egy tudást és túlgondolkodja az egészet.
– Van tesód?
– Két húgom van.
– De mégis a tyúkokkal játszottál.
– Mert külön háztartásban nőttünk fel. Mivel egyedül voltam, a tyúkok voltak a barátaim; nagyon sok időt töltöttem a tyúkólban. Majd 10 éves koromban apukámtól kaptam egy magyar vizslát, Ladyt, akit nagy sok mindere megtanítottam. Közben nagyon szerettem a lovakat is, de azt meg főleg nem lehetett.
– De ha lovat kaptál volna, akkor már lehet, hogy elefánt kellett volna.
– Biztos… Viszont nem tudtam, hogy Ladyvel agilityztem: megtanítottam az ügetésre, a vágatára. Majd 15 éves koromban érkezett David, aki egy keverék volt. Vele már kijártam a békéscsabai kutyaiskolába, és olyan szintre jutottam, hogy lett egy engedelmes vizsgája, azt követően egy felsőfokú képzett vizsgája. Nyomkövetett, tárgyat tudott bejelezni, őrző-védő lett.
Erika és a kutyuk – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Melyik középsuliba jártál?
– Varrónőnek tanultam a ruhaipariban. Harmadikos koromban Bálint Pista bácsi – aki egy nyugalmazott rendőrtiszt volt – megkérdezte, hogy mi lenne, ha tanítanék a kutyaiskolában? És 1992-ben, 17 évesen elkezdtem oktatni. Majd 1998-ban elvégeztem egy kiképzésvezetői tanfolyamot Budapesten. Közben folyamatosan tanultam, fejlesztettem magam. A németjuhász kutyáimmal munkakutya-versenyre jártam. Engedelmes versenyeket nyertem.
Majd Bigivel – aki egy parson russell terrier volt – elég komolyan agilityztem, országos bajnok is voltam vele, háromszoros válogatottak voltunk, csapatban vb-n bronzérmet nyertünk Olaszországban. Amikor Bigi kiöregedett a sportból, elkezdtünk filmezni.
– Hogy kerültetek a filmezés közelébe?
– Az egyik táborban Halász Árpi – a Gödöllői Kutyasport Központ (GKSK) vezetője, a filmek állatkoordinátora – meglátott Bigiben valamit. Megnézte, hogy milyen képességei vannak, milyen az idegrendszere. Majd megkérdezte, hogy beajánlhatja-e valamilyen produkcióba. És akkor ez így is történt. 2009-ben, a Katedrális volt az első sorozat, amelyben Donald Sutherlanddel együtt játszott.
Bigi – Forrás: Kovács Erika
– Mi volt a szerepe Biginek?
– Egy trónon ülő kisfiút kellett ugatnia. Nagyon klassz volt, hogy olyan volt az egész, mintha visszarepültünk volna a középkorba. Egy új kihívás lett.
– Te is szerepelsz olykor?
– A Fehér istenben az alagútban futok a kutyák elől. Mivel a filmben rengeteg kutya szerepelt, így statisztaként is és trénerként is részt vettem. Azt kellett eljátszanom, hogy félek. Miközben most is 14 kutyával élek együtt. Majd Bigivel egy csomó reklámfilmben szerepeltünk; nagyon nehéz jelenetei voltak.
– Például?
– Egy idegen emberre úgy kellett figyelnie, mintha a gazdája lett volna. Megtanítottam, hogy a színészre nézzen. A háttérből irányítottam.
Sejlával – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Hogy oldottátok meg, hogy a Fehér istenben nem volt kalamajka?
– Mindez a GKSK nagy érdeme volt. Falkásítani kellett a kutyákat, és mindig volt négy-öt ember, aki folyamatosan figyelte őket, hogy ne legyen baj. Ráadásul meg kellett felelni az állatvédelmi szempontoknak: megfelelő helye legyen annak a rengeteg kutyának, kellő árnyék, víz.
– Hányan voltak?
– 350-en; mindenféle fajta volt.
– Művészet lehetett összeterelni őket.
– A világon egyedülálló, hatalmas produkció volt. Egy ilyen csapatba bekerülni, nagyon nagy megtiszteltetés.
– Nem hívtak még el Gödöllőre?
– Dehogyisnem! Többször is felajánlották, hogy menjek, mert bizony lenne dolgom.
Barkával – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– A szíved visszahúz?
– Egyrészt azért maradok, mert tavaly megálmodtam az iskolámat, amit nemrég megnyitottam. Azonfelül Árpival megállapodtam arról, hogy hamarosan itt is beindul a trénerképzés, és majd idővel a csabai kutyák és a gazdáik is szerepet vállalhatnak a filmekben. Nemrégiben Árpi hívott, hogy az Éjjel-nappal Budapest című sorozatba Bécinek kellene egy francia buldog. Majd kiválasztottuk a Barkát, mert egy jó fej kutya. Ott lakott náluk egy jó hónapot.
– Nem sajnáltad?
– Nem mert tudom, hogy ott jó kezekben van.
– Mi panelban lakunk, és azt látom, hogy egyre többen tartanak kutyát. Sokszor az éjjel dolgozó fiatalok is. Majd amikor hazajönnek reggel, akkor öt perc alatt letudják a sétáltatást.
– Ha kielégíted az ösztöneit, akkor nyugodt élete van. Ha nincs inger és a kutya nyugodt, akkor alszik. Persze kölyökként még rongál, de majd szépen beilleszkedik a családba. Mindenkinek megvan a helye. Azt tanítjuk, hogyan lesz a gazdi jó vezető, hogy tudja úgy büntetni, hogy azt fizikálisan ne kelljen. Egy öleb fantasztikusan érzi magát a panelben is.
Érdemes már az elején a szabályokat beállítani, mert ahhoz ragaszkodni fog. Szokja meg, hogy mikor mész el otthonról, mikor érkezel, mikor esztek, mikor játszotok. A lényeg, hogy az állat ne a falatért vagy a labdáért, hanem mindent érted csináljon. Idővel egy olyan kapocs lesz köztetek, amit nem lehet sehol máshol megvásárolni.
