Az induló napunk hamisíthatatlan 30 pluszos volt – inkább meleg, mint nem, de (hideg) szódával elment. Aznap délután még kábé olyan volt a Balaton vízhőmérséklete, mintha a csabai középsőbe sétálnánk be: 28 fok. Majd a következő reggelen már esett, és délután is, de még így is elfogadható volt kora este a tó hőfoka. A harmadik nap azonban már derekasan szakadt, és vagy két napon át éjjel-nappal úgy fújt a szárszói öbölben a szél, mintha egy óriás kompresszort kapcsoltak volna be.
Azért a látszat csal, hiszen a Balcsi mindig szép – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Majd a nyakunkba vettük az északi oldalt. Némi reményt nyújtott, hogy már a kompról láttuk, Tihanyban süt a nap. Tervbe vettük, hogy majd néhány órát elidőzünk a balatonfüredi Annagora Aquaparkban. Miközben Füreden az előző este óriási vihar volt. A komoly károk miatt ki sem nyitott az aquapark. Így jobb híján elgurultunk a szintén Füreden működő Koloska-völgyi Vadasparkba. Szerencsére sokadjára bebizonyosodott, hogy a gyerekeket (a 16 és 31 évest) az állatok látványával még mindig le lehet venni a lábukról.
Azt követően, a még mindig nagyon szeles napokon a Földvár melletti, Kerekiben működő Balatoni Madárkertbe látogattunk el. A madárkertben legutóbb hat éve nem voltunk, és óriásit fejlődött. Öröm volt látni, hogy önerőből, nem tízcentis kilátókkal fogadják az érdeklődőket.
A tenyerünkből lakmároztak – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Végül a hűvös napokat a tihanyi Ürge látogató – vagy ürgesimogató – aranyozta be. Jó húsz éve, többek között a szentkirályszabadjai reptéren fogták be az ürgiket, és a Belső-tó szomszédságába helyezték el őket. Azóta a kis rágcsálók annyira megszokták az odalátogató embereket, hogy némelyikük akár a tenyerükből is kilopja a répát, napraforgót vagy pukit.
(Íme, az ember: kisétál az erdőből, bemegy a városba. Lebetonoz mindent, komfortot teremt maga körül, szögletesíti a gömböt stb. És mikor nyaral, a kirándulásai nagy százalékát a természetben, állatok közt tölti.)
Galéria
Közben szimultán, két állatsimogató közt olykor megmerítkeztünk a szárszói Bendegúz téri szabadstrandon is, ahol a Balcsi már csak 18 fokos volt. És az egyik reggel csak azt halljuk:
– Jó nápot! Mindig itt? – szólít meg minket egy valószínűleg külföldi nő, de hamarosan megvallja, finn; a férje pedig magyar, aki úgy néz ki, mint egy jógi: hosszú hajú, szakállas, és úgy megy be a vízbe, mint amikor mi az első napon a középső hőmérsékletű vízbe, csak éppen azóta vagy 10 fokkal hidegebb a közeg.
Elemeséli, a férje magyar, tízéves leányuknak pedig két anyanyelve van; és ami gyönyörű, hogy ő is csudásan beszél magyarul. Szerinte nem. De. Nem. De! És Sannának hívják; azt jelenti liliom. Mondom, atya-gatya, majd’ 50 éve járunk a lakóhelyünk közelében pulzáló Szanazugba (valaha Szannának hívták; az üdülőrész központjában, a volt Szamos Vendéglő helyen tavaly nyílt meg a Szanna Apartman), és sosem gondolkodtam el azon, hogy valójában mit is jelent a neve.
A Google királynő állítása szerint a Sanna skandináv eredetű lány név, és ő szerint is liliom a jelentése.
Sanna Marin, a Finn Köztársaság volt miniszterelnöke – Forrás: MSC/Reinhardt
Az AI-alapú áttekintés továbbá azt mondja, Szanna egy női keresztnév, melynek eredete és jelentése többféleképpen magyarázható. Leggyakrabban a Zsuzsanna (Szan-na) vagy Anna (Szanna) név rövidített, vagy becézett alakjának tekintik. Más értelmezések szerint a Szanna a német eredetű Zsuzsanna név becézett alakja, és a liliom jelentéssel bír.
Jó tudni. Önök jártak már így?
Önök jártak már Liliomzugban?
