Több mint hetven éve hetvenhatezer felvidéki magyart kényszerítettek az otthona elhagyására. A második világháború után Csehszlovákia nemzetállami törekvései miatt az úgynevezett Benes dekrétumokban rögzítették az ország területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét. Emiatt 1946-ban és 1947-ben Felvidéken több tízezer magyart telepítettek ki akarata ellenére a szülőföldjéről. Pénteken a békéscsabai városháza dísztermében emlékeztek vissza az akkori eseményekre.
A szlovák-magyar lakosságcsere-egyezményre hivatkozva az első vagonok 1947 április 12-én indultak el a Felvidékről, és 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra.
Barcs Anikó, Barcs Józsefné Csizmadia Margit átélő lánya mesélt a megjelenteknek az akkori borzalmakról.
„A fegyveres katonák és a szuronyosok kíséretében életek munkája veszett el néhány óra alatt. Csecsemőket, haldokló öregeket, terhes anyákat, betegeket tuszkoltak a vagonokba és senki nem tudta, hová viszik őket. A megtörténtekről pedig 50 évig nem lehetett beszélni”– mondta Barcs Anikó.
Békéscsabára ötszáz család került, akik megfosztva szülőföldjüktől, vagyonuktól, közösségüktől, családjaiktól, kitartó munkával új életet tudtak kezdeni a Viharsarokban.
Fontos emlékeznünk a magyarságot ért ilyen tragédiára, hogy soha többet ne forduljon elő, hogy egy népcsoportot kollektíven megbélyegezzenek, bűnösnek nyilvánítsanak és elűzzenek a szülőföldjükről - fogalmazott Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján.
A program végén a kitelepítést átélők és hozzátartóik is elhelyezhették a megemlékezés virágait a városháza árkádsoránál lévő emléktáblánál.
