Az Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen arra való tekintettel, hogy 1947. április 12-én ezen a napon indították el az első transzportot a vagonokba kényszerített magyarokkal. 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra. Békéscsabára közel 500 felvidéki magyar család érkezett, akik a megyeszékhelyen és a környező tanyavilágban kezdtek új életet.
A város polgármestere megemlékező beszédében hangsúlyozta, a felvidéki magyarok értékeiktől megfosztva, hideg vagonokba zárva, megriadva, lefogyva, éhesen és betegen érkeztek a településre, melynek lakói minden kitelepítettet befogadtak.
– Gyerekek és idősek egyaránt voltak közöttük. Hasznos tagjai voltak, leszármazottaik pedig hasznos tagjai lettek a csabaiak közösségének, amiért köszönettel tartozunk nekik. Emlékezzünk azokra, akik a Beneš-dekrétumok, a jogtiprások ellenére megőrizték magyarságukat – tette hozzá Szarvas Péter.
Barcs Anikó, Barcs Józsefné Csizmadia Margit átélő lánya idézte fel a megjelenteknek az akkori borzalmakat. Mint mondta, a magyar lakosság a 11. századtól művelte azt a földet, ahonnan elüldözték. Az etnikai tisztogatások alapelveit már 1942-44-ben kialakították, majd bezárták a magyar nyelvű iskolákat, betilották a magyar nyelv nyilvános használatát, a magyar nyelvű istentiszteleteket, elbocsájtották állásukból a magyar nyelvű közalkalmazottakat, elvették a magyarok üzemeit, elvették az egészséügyi ellátást, a nyugdíjat és a szociális juttatásokat. 1947-től pedig, a Beneš-dekrétumok által adott „jogok” alapján, birtokba lehetett venni a vagonokba parancsolt, elhurcolt, kitelepítésre ítélt, vagy eltűnt, eltüntetett magyarok elvett házait, portáit, vagyontárgyait...
A megemlékezés koszorúzással zárult a városháza árkádsorán.
Galéria
