Az Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen arra való tekintettel, hogy 1947. április 12-én ezen a napon indították el az első transzportot a vagonokba kényszerített magyarokkal. 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra. Békéscsabára közel 500 felvidéki magyar család érkezett, akik a megyeszékhelyen és a környező tanyavilágban kezdtek új életet.
Fotó: Papp Ádám/behir.hu
Szerdán, a békéscsabai városháza árkádsorán zajló megemlékezésen Herczeg Tamás, a térség országgyűlési képviselője, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke mondott beszédet.
– Az egész magyarság, de különösen a Felvidéken élő magyarok szempontjából rendkívüli és máig ható módon meghatározó volt az az eseménysor, amikor is közel 100 ezer felvidéki magyarnak kellett elhagynia otthonát, ősei otthonát. Ha emlékezünk, akkor a jelen problémáira is jobban tudunk összepontosítani. Nekünk, anyaországi magyaroknak különösképpen oda kell figyelünk arra, hogy a határon túli magyarok hogyan élnek, milyen igényeik, szükségleteik vannak, és erőnkhöz képest támogatnunk kell őket – fogalmazott az országgyűlési képviselő.
Fotó: Papp Ádám/behir.hu
Az eseményen átélők és leszármazottak is jelen voltak, akik szintén felidézték a Beneš-dekrétumok nyomán megélt családi tragédiákat.
– Kétéves voltam, amikor 1947-ben átjöttünk. Helyünk sem volt, így egy héten át a kétegyházai vasútállomáson kellett maradnunk, onnan egy nagybánhegyesi tanyára kerültünk, ahonnan szintén tovább kellett mennünk. Ezután egy almáskamarási házba kerültünk egy sváb családhoz, akiket szintén kitelepítettek. Nehéz volt, de megéltük, túléltük, és már alig maradtunk néhányan – emlékezett vissza Mezei Józsefné Nagy Lenke.
A 7.Tv Aktuális című magazinjának vendégeként Ugrai Gábor, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke beszélt a kitelepítésekről.
– Nagyszüleimet Vágfarkasdról, a szülőfalujukból hurcolták el, hátrahagyva a vagyont, a több generációs családi házat, a mezőgazdasági gépeket, földeket. Békéscsabán, egy városszéli vályogtanyába rakták ki őket. Keményen dolgoztak és gyakorlatilag az alapoktól kezdték újra az életüket. A történtekről 50 évig nem lehetett beszélni, a kitelepített magyarok tíz évig nem mehettek haza a Felvidékre – ezt már Barcs Anikó, leszármazott idézte fel.
A megemlékezésen Liszi Melinda színművész közreműködött. Az esemény az emlékezés koszorúinak és virágainak elhelyezésével zárult.
