A kitelepített magyarokat szállító első marhaszállító vagon 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat ingóságaikkal együtt Magyarországra.
Az esemény mind a kitelepítettek, mind a hátramaradottak számára évtizedeken átnyúló sebet okozott. Békéscsabán számos kitelepített és leszármazott hordozza a kitelepítés keserű emlékeit, melyeknek a közösség később 2008-ban táblát is állított, ezt azóta is minden évben az emlékezés virágaival és koszorúival díszítik.
Fotó: Kintner Nikolett /behir.hu
Az idei megemlékezésen beszédet mondott Herczeg Tamás országgyűlési képviselő, aki kiemelte a felvidéki közösség mérhetetlen erejét és összetartását.
– Az ő erejük saját magukban keresendő és található. Ennek a közösségnek az elmúlt évtizedekben és ma is összetartó ereje van. Nagy ereje volt akkor is, amikor az áttelepültek közül nagyon sokan éltek még és ahogy telnek az évek, egyre inkább a leszármazottakra hárul az emlékezés. Azt hiszem, hogy máig nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nagyon erős ez a közösség.
Fotó: Kintner Nikolett /behir.hu
A megemlékezésen Barcs Anikó saját és családja visszaemlékezéseit osztotta meg. Kiemelte: számára nagyon fontos, hogy emlékezzenek rá, honnan jöttek és kik ők valójában.
- Az átélők leszármazottainak tovább kell vinnie a stafétát: mondják el a gyerekeknek és az unokáknak a felvidéki kitelepített magyarok történetét, mert annak továbbadása felelősségünk és kötelességünk - emelte ki.
Az ünnepségen Liszi Melinda szavalt és énekelt, majd megkoszorúzták az emléktáblát a városháza árkádsorán.
Galéria
