Laczkó Mihály 1935. május 6-án született a Békés megyei Medgyesbodzáson. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1969-ben vegyészmérnöki oklevelet, 1971-ben műszaki doktori címet szerzett. 1958-1962 között a Zsámbéki Műanyaggyárban dolgozott, majd az Iskolai Taneszközök Gyárának fejlesztőmérnöke. 1962-től munkahelye a Magyar Kábel Művek, ahol üzemmérnök, termelési osztályvezető, kutatómérnök, műszaki osztályvezető, főmérnök, műszaki igazgató beosztásokban dolgozott, majd 1985-től vezérigazgató, elnök-vezérigazgató.
A Magyar Labdarúgó Szövetség élére először 1989-ben került és 1994-ig töltötte be az elnök tisztségét. Nem sokkal később, 1996–1998 között ismét ő vezette az MLSZ-t.
– Kétszer mondtam le az MLSZ elnöki posztjáról, de egyszer sem a futball miatt. Először azért, mert privatizálták a cégemet, és nem volt elegendő időm a sportágra. Másodjára pedig azért, mert választások előtt voltunk, és a politika fel akarta használni a labdarúgást a céljaira, én viszont nem kértem ebből – mesélte sportvezetői karrierjéről idén februárban a Blikknek adott interjúban.
Laczkó Mihály 1979-ben Eötvös Loránd-díjban, 1981-ben és 1986-ban Kandó Kálmán-díjban részesült. Mérnökként is maradandót alkotott, több mint 60 szabadalom fűződik a nevéhez.
Puhl Sándor, aki 1994-ben az egyesült Államokban vb-döntőt vezetett, és négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjének a Nemzeti Sportnak elmondta: nagyon sokat köszönhet Laczkó Mihálynak, ahogy a magyar labdarúgás is.
Csank János, aki a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt 1996 és 1998 között így fogalmazott: „Nagyon régről ismertem Laczkó Mihályt, hiszen Békés megyei volt, én pedig Békéscsabán edzősködtem. Remek ember, sőt remek labdarúgó is volt, igazi úriembernek ismertem meg, végtelenül korrekt vezetője volt a nehéz időkben a magyar labdarúgásnak. Több mondása is volt, az egyik az, hogy vannak vezetők és félvezetők. Hát ő vezető volt!"
A sportvezetőt az MLSZ saját halottjának tekinti.
