Egyre soványabb a csabai taxis droszt?

2020. január 10. 14:42 | Such Tamás

Mindez – mint minden más – csak nézőpont kérdése.

Egy ismerősöm a két ünnep között egy laza 2200 méter körüli időt töltött taxiban, és addig volt ideje a sofőrrel egy jót beszélgetni a szakmájukról. A sofőr szerint egyre kevesebben vannak a pályán, ráadásul a fiatalok sem a bérkocsiban képzelik el a boldogulásukat. (Mintha már hallottunk volna ilyet.)

Mindezzel kapcsolatban Wieszner Vilmost, a Thermál Taxi választott vezetőjét – vagy ahogy ő fogalmazott magamagáról – a mérsékelten nagyfőnököt hívtam fel.

– Ez leginkább csak a kolbászfesztivál idejére, szilveszterre vagy azokra az időszakokra igaz, amikor hirtelen elered az eső – mondja. Akkor még száz taxi sem volna elég a városban, de a mindennapokban pont elegen vannak.

 

Taxis droszt

Se többen, se kevesebben

 

Hozzáteszi, hogy 1990 óta taxizik, akkoriban még legalább százan voltak, de azt azonban tudni kell, hogy azóta vagy tízezer fővel kevesebben élnek a városban. Továbbá ötven-száz éves, nagynevű műintézmények szűntek meg (Babcsák, Kékmacska, Pálma).

– A kilencvenes években több nagy társaság működött – folytatja –, folyamatosan ügyeskedtünk, mert mindig le akartuk győzni a másikat, ami persze sosem sikerült. De már 2012 óta egy csapat vagyunk, a Thermál Taxi, illetve van 4 Euro Taxis és jó néhány mezítlábas – ez a létszám épp elég a békéscsabai mindennapokra.

Miután megnyugodtam, Petri László mindenessel beszélgettem, aki 1987-94 között a Gábriel Taxinál dolgozott.

– Akkoriban még CB-rádióval indítottunk. Abból például harc volt, hogy kinek (taxis társaságnak), melyik kocsmában legyen ott a rádiója. (A már kevésbé szomjasok onnan rendelték a fuvart.) Egyszer a Pálmából beült egy fazon hozzám – meséli –, s amikor kiszállt, azt látom, hogy egy nagy pisifolt van az ülésen. Ezt azért nyilván kellemetlen volt egész éjjel illatolni.

 

Taxi

A Gábriel Taxi 1992-es kártyanaptára - fotó: Petri László!

 

Kérdésemre, miszerint előfordult-e olyan, hogy a diszkóból hazamenő lányok csak természetben tudnak neki fizetni, rögtön rávágja: nem! De volt egy fazon, aki a pósteleki kupiba vitette magát, és miután rendezték a számlát, őt is be akart fizetni egy karikára. „Köszönöm, én nem élek vele, mert otthon már megkaptam” – mondta neki a sofőr.

Ellenben olyan fuvarja volt, hogy két srácot elvitt Elekre, majd az egyik utcánál az egyik kiszállt, azt mondta, hogy bemegy a pénzért, s mivel a másik ott maradt, így nyugodt volt, majd megszólalt, hogy „Nem tudom, hol maradt a haver. Megyek, megnézem!” Laci taxis azóta is várja a tiszteletdíját.

– Egy másik csávóval sokat jártunk erre-arra – folytatja –, egyszer még Gyomára is elvittem egy ivóba, de az istenért sem tudtam kirángatni, hogy menjünk már, így otthagytam. De ő később belátta, hogy tévedett. Olyan is volt, hogy Jaminában egy asszony egy nagy késsel szállt be. „Hova lesz az út?” – kérdeztem. Kiderült, hogy a nő családlátogatóba készült.

– Akkoriban még zakatolt az éjszakai élet a hétvégéken – fűzi hozzá –, például a Fehér Galamb még aranybánya volt, onnan, ha három mezőmegyeri fuvart kigurítottál, akkor király voltál.

Major Sanyival például én találkoztam először Békéscsabán, amikor 1993-ban leszállt a pályaudvaron, majd kivittem a Lencsésire a haverjához – büszkült Petri Laci.

További programok »

FEL