Többször beszámoltunk róla, hogy a ’970-es évek elején épült, nagyszerű napokat megélt, ám jó másfél évtizede az enyészet útjára tévedt, leginkább szellemtanyára emlékeztető Körös Hotel épülete minden szempontból a végét járja.
A bontók kedden sajtónyilvános workshopot tartottak a képrögzítőknek – bemutatták a munkagép funkcióját –, ugyanis a valós, komolyabb munka szerdán kezdődött.
Önnek mi jut az eszébe a Körös Hotellel kapcsolatban? – kérdeztem néhány arra járó embertől.
– Eredendően illegális, amit a hotel tetején néhányszor tettem – meséli egy harmincas fiatalember –, lehet, hogy randiztam is, de sajnos nekem a nullás évek kimaradtak.
Az egyik hölgy elmondja, a férje, vitéz Bánfi Antal a zenekarával ott kezdett el játszani. Közben beugrott, hogy Tóni bácsi később a tornászokat is kísérte zongorán a balett-teremben, illetve a „talajon”. Reneszánsz ember volt, a muzsika mellett előadásokat tartott, könyveket írt.
Petri László zenész-taxis, Petri L. Lackás zenész-fotós édesapja a nyolcvanas évek végén a Körösben ismerte meg Ilikét, a leendő feleségét. – Akkoriban egy kiváló csehszlovák zenekar lépett fel minden este a bárban – mondja. (Közben megjön Lackás is.) – A Körös olyan menő volt, mint most a Fiume? – teszi fel a kérdést a fiatalabbik Petri.
– Te sosem jártál ide bulizni? – kérdezem az egyik munkást.
– Én sose’, mert én szentkirályi vagyok – válaszolja.
– Akkor legközelebb!
– Aha, legközelebb!
A napokban a 70. szülinapját ünneplő Királyvári Károly, az 1974 tavaszán az NB I-be fejutó Előre legendás focicsapatának egyik kulcsfigurája még ’73 őszén került Csabára.
– Először néhány hónapot harmadmagammal az öltözőben – mondja –, azt követően Karasz Janival vagy fél évig a Körös Hotel egyik szolgálati, kétágyas szobájában laktunk.
Hozzáfűzi, csudaszép emlékei vannak a hotelről, amit már nem biztos, hogy illene közölni. A csapattal kapcsolatos, egyik legvidámabb történetet mégis elmondja, amely hol máshol, mint a Körös drinkbárjában végződött.
– Amikor 1974 tavaszán feljutottunk az első osztályba – meséli –, még aznap este elmentünk Budapesten vacsorázni, és nagyon későn/korán érkeztünk vissza Csabára. Akit nem nagyon viseltek meg a feljutás nehézségei, az még hajnalban elment a Kék Macskába, amely többek között a fuvarosok kocsmája volt. Majd a friss NB I-es csapat tagjai kora délelőtt úgy döntöttek, hogy egy lovaskocsival elindulnak a Körösbe. Királyvári Karcsi még az egyik lóra is felült. Míg a szekér végigrobogott a Bartókon, állítólag többen is betelefonáltak a rendőrségre. De rendőrök helyett türelmes pincérek fogadták a vidám labdazsonglőröket.
Takács Sándor és Tibor, a Kemény Gitárklub szenior oszloposai számtalan szép estét töltöttek a bárban: kaja, mulatság, táncika közepette.
– Az egyik legbizarrabb élményük a hetvenes években volt, amikor az egyik unokatestvérünk disszidáld Magyarországról. A „dobbantást” megelőző este utáltam meg egy életre az Unicumot, mert csak azt ittunk a búcsúbulin – fűzi hozzá Sándor.
Takács Tibor és Sándor – Fotó: behir.hu/Such Tamás
