Félidőben érkeztünk, amikor már tulajdonképpen el volt döntve a meccs – Jass Nándi a 14. percben megszerezte a hazai vezetést –, csak akkor ezt még senki sem tudta. Balogh kolléga fix helyen maradt filmezni, én kóboroltam egy kicsit.
Meg kell hagyni, tökéletes időjárás mellett zajlott a derbi: a hőmérő 18 fokig kúszott, a nap sütött, a gyerekek szépen küzdöttek. A lelátón közel ötvenen, némileg pianóban buzdították a gyerekeket (eljöttek diósgyőri szülők is). A pálya melletti korlátnál néhányan könyököltek; köztük volt Pásztor Józsi is.
Pásztor Józsi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ahogy megláttam, hirtelen örömömben nekiszegeztem néhány kérdést: – Milyen érzés ilyen lelkes gyerekeket nézni? Jó látni, hogy így hajtanak a fiatalok? Fejben már építed a leendő NB I-es csabai egységet? – Szoktam járni a meccsekre – válaszolta, majd megkérdezte: – A Diósgyőr kiemelt akadémia? – Igen. – Akkor komoly támogatást kapnak. Nem látszik, nem jobbak. (közben a felnőttek a Fű3-on elkezdték az edzést)
Idővel átsétáltam a kispadhoz. A mérkőzésen mindvégig álló Dávid Zsolt vezetőedző, mellett ott ült Szenti Zoli is, Pásztor legendás csapatának kapitánya.
A játékrészben volt egy-két helyzete az Előrének, amit sajnos nem sikerült gólra váltani; míg a vendégek azonban jóval többször bevették a csabai kaput – öt komolyabb helyzetük volt. Ezzel szemben jól működött a hazai védelem. Az utolsó attacknál már simán a 94. percben jártunk.
– Halló, vége van, Sporttárs! – szólt a sípmesterre Szenti Zoli. – Már a hosszabbításnak is!
Majd egyszer csak érkezik a nagy lefújááás. Jeee!!!!!! Körtánc.
– Na, Uraim! Hát… szenzációs játékot mutattatok – dicsérte a játékosokat Dávid Zsolt. – Mindenki, aki csabai! Mindenki, aki csabai! – érkezett a válasz.
Azt követően Dávid Zsolt vezetőedzővel beszélgettem.
– Nem volt semmi ez a meccs!
– Valóban, nagyszerű élmény volt mindezt átélni a srácokkal. Noha sokat nem futballoztunk, mert az ellenfél nagy nyomás alá helyezett minket, de a gyerekeknek a helyén volt a szívük. Becsülettel dolgoztak és úgy gondolom, megérdemelten nyertünk.
Dávid Zsolt – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Az a szép a kupameccsekben, hogy olyan ellenfelekkel is találkozhattok, akikkel nem vagytok egy csoportban.
– Igen, magasabb szintről érkező ellenféllel játszottunk, ahogy az előző mérkőzésen is. Kimondottan örültünk, hogy mindkét összecsapás hazai környezetben zajlott. Dicséret a gyerekeknek, mert megmutatták, hogy van karakterük. Ez jelzésértékű lehetne a szövetségi edzőknél is, hogy ne csak az A szinten keressék az utánpótlásválogatottakat. Ráadásul most ezzel a meccsel a srácok bekopogtattak a hazai felnőtt öltözőbe. Ezek jó jelek, rendkívül élmény volt mindezt átélni és nagyon büszke vagyok rájuk.
– Kit emelnél ki?
– (Mindenkit! – mondja a háttérből Tóth Patrik hálóőr) Mindenkit! Mert ez egy igazi csapatmunka volt. Ha úgy vesszük, a védekezés tette ki a nagyobb melót; a támadásban kevesebbet tudtunk hozzátenni, ahogy szerettük volna. Most ez jutott, ezt megoldották, és sikerült.
– Mi a jövőkép?
– A rövidtávú cél a bajnokságban, hogy a minél jobb eredményt érjünk el, a kupában bizony van lehetőségünk a következő fordulóra. A közép-hosszútávú cél pedig az, hogy ezek a srácok majd a békéscsabai csapatban itt, a másik pályán megmutassák magukat. És talán ez volna a legnagyobb cél, hogy odajuttassunk játékosokat.
Galéria
És akkor Tóth Patrikkal is beszélgettem. Íme,
– Hogyan értékeled a mai meccset?
– Egy magasabb osztályban lévő csapattal találkoztunk, de nem ijedtünk meg tőlük. Az öltözőben megbeszéltük, hogy legyünk szervezettek, és a szívünket-lelkünket kivittük a pályára, így összejött a győzelem.
– Hazai pálya… Az utolsó negyedórában a DVTK-nak volt vagy öt helyzete, amit szerencsére elpuskáztak.
– A hétköznapokban többet tettünk, így valóban a szerencse is mellénk állt.
– Milyen jövőképet rajzolnál magatoknak?
– A bajnokságban a bennmaradás a cél, a kupában viszont egy varázslatos utazás kezdetén vagyunk. Reméljük, elmenetelünk a döntőig!
