A Lencsési Közösségi Ház által, a magyar polgári forradalom és szabadságharc százhetvenötödik évfordulója kapcsán megrendezett eseménysorozat szerdai állomása egy történelmi előadás volt, gróf Andrássy Gyula, magyar politikus életéről Komáromi István nyugalmazott történelemtanár tolmácsolásában.
Az előadáson elhangzott, hogy a 200 évvel ezelőtt született kiegyezéskori kormányfő meglepően kevés helyet kap történelmi nagyjaink között. Hogy ez miért van így, arról talán a grófi címe tehet, hiszen a szocializmusban nem aratott osztatlan sikert a régi világ elitjének egyetlen képviselője sem.
Andrássy gróf már nagyon fiatalon, mindössze 25 évesen a reformkori politikusok közé soroltatott, felfelé ívelő pályáját a szabadságharcban való tevékeny részvétel és az emigráció évei sem törték meg. Ezt főképp kiemelkedő tudásának, jártasságának köszönhette, amivel megkerülhetetlenné vált.
Az 1867-es kiegyezést mégis érdekes módon alig tudjuk az ő nevéhez társítani, pedig ekkor már a független magyar kormány miniszterelnökeként elvitathatatlan érdeme volt annak tető alá hozásában.
Andrássy élete távolról sem bukástörténet, épp ellenkezőleg. Lehet, hogy ezért ismeretlen a szélesebb közönség előtt? Valóban csak a magyar sorstragédia kiemelten szenvedő alakjaiban tudunk gyönyörködni? Pedig van mire büszkének lenni, hiszen az ő személyében volt utoljára olyan magyar származású külügyminisztere, egy európai nagyhatalomnak (értsd az Osztrák-Magyar Monarchia), akik hathatósan tudta és akarta is képviselni a hazai érdekeket.
Galéria
