Az Egyed-nap Ferencz Rezső újságíró és Pakucza József erőművész beszélgetésével kezdődött. Az utóbbi elmesélte, 1985-ben megnyerte az első országos szkanderversenyt, majd a következő esztendőben győzelmet aratott a modernkori Toldi Miklós választáson. Onnantól kezdve meg sem állt Amerikáig. Minden bizonnyal az első csabai lehet, aki a magyar Herkulesként bejárta az Egyesült Államok összes államát.
A rendezvényen többek között jelen volt Emődi Gyula sakknagymester (ejnye-bejnye, róla nincs a wikipédiában egy sor sem) is, aki tulajdonképpen a szervező kulturális kör üdvöskéje. A sors iróniája, hogy míg Pakucza – igaz a kilencvenes években – az USA-ban, addig Emődi a nyolcvanas években, főleg a keleti országokban brillírozott.
Meglestem a meccsüket.
Emődi Gyula az Öregházban – Fotó: behir.hu/Such Tamás
behir.hu: Ez egy világbajnoki mérkőzés?
Emődi Gyula: Nekünk nosztalgia meccsünk van, mert mi 30 éve, a Délkelet Napon már játszottunk a csabai strandon, a régi Gazsó büfénél. Még a Torgyán Jóska ott volt.
behir.hu: Ő mit csinált?
Emődi Gyula: Megvertem.
behir.hu: Játszott veled?
Emődi Gyula: Játszott?
Pakuza Jószef: Mondjál föl!
Emődi Gyula: Mondjál föl!
behir.hu: Monnyon le, Gyula!
Emődi Gyula: Monnyon le! Ezt a Medgyessynek mondta a Parlamentben, miközben az ő családjában is voltak ügynökök.
Pakucza Józsi a rajongók közt – Fotó: behir.hu/Such Tamás
behir.hu: Ez az a pillanat, amikor két műfaj találkozik.
Emődi Gyula: Jól játszik a Józsi… nagyon jól játszik.
behir.hu: Az előző meccset ki nyerte?
Pakucza Józsi: Hát a Gyula. Ki nyerte volna?
Emődi Gyula: Én nyertem meg az előző mérkőzést. (közben Pakucza Józsi sáncol) Sánc! De én most egy különlegeset lépek! Ritka, amikor a futót odaadod a lóért.
behir.hu: Józsi korábban sakkoztál is?
Pakucza Józsi: Nem, én mindig küzdősportos voltam, de szeretem a sakkot nagyon.
Emődi Gyula: Ugye ebben is van küzdés. A sakk az egyik legnagyobb állóképességet igénylő játék. Ezt ideadod? Bocsáss meg, ezt leütöm (mondja az ellenfelének).
behir.hu: A buli után mentek az edzőterembe is?
Emődi Gyula: Naná!