Egy csabai hang a kenguruk földjéről

– A Belvárosi általános iskolába, zenetagozatos osztályba jártam – meséli Késmárki Ágnes. – Tagja voltam az iskolai kórusnak, valamint a Bartók zenesuliban tanultam zongorázni. Mi a Lázár utcában, a nagyszüleim a Lenin úton (ma Baross utca) laktunk. Emlékszem, a nagymamámmal imádtam a 100-as ABC-ben vásárolni. Olyankor leginkább a pénztárosokat csodáltam. Majd az álom bejött: Ausztráliában a felsőfokú iskola előtt nyolc évig pénztáros voltam.

Ágnes 1995-ben, 14 évesen költözött ki a családjával az ausztráliai Brisbane-be – két tesója van, ő a középső. Az említett kasszás munka után az egészségügyben helyezkedett el, majd az irodai munkát takarítói beosztásra „váltotta”, hogy több ideje legyen a saját weboldalára, amely kisállat kellékeket forgalmaz.

– Persze a zenétől sosem szakadtam el – folytatja. – Kezdetben csak a zongora mellett énekeltem, majd a melbourne-i táncdalfesztiválon a brisbane-i magyarokat képviselve, kétszer második lettem. Nagyon fantasztikus volt 600 magyar előtt énekelni. Az utóbbi időben egy kolumbiai gitárossal saját, indi-pop dalokat írunk.

Galéria

Először 1998-ban jött haza, azt követően 2014-ben – akkor már élettársa, Nathan Dodds is elkísérte –, illetve most. Elmondása szerint nagyon fél a repüléstől. De ahogy most a repülő hátuljában meglátta a három imádkozó apácát, tudta, hogy nem lesz gond.

A beszélgetésből kiderült, hogy Ági nagyon szellemesen kommunikál. Az érdeklődők rekeszizmai mellett a saját hangszálait is megrezegtette. Sőt! Még Kamillának, Mácsai Sándor ötéves unokájának is végig ragyogott a szeme. Függönyhúzás előtt a Quimbytől a Most múlik pontosan hangzott el.