Az LMP színeiben tevékenykedő Dudus elmondása szerint akkor, amikor meglátta a világhálón a választási eredményt, úgy érzete, mintha egy dézsányi jégkockával öntötték volna nyakon. (Az 1. sz. evk. képviselőjelöltje volt – a szerk.)
„Nagyon hittem magamban – mondja –, ugyanis egyrészt nap mint nap találkoztam a körzetem lakóival, akik lépten-nyomon a támogatásukról bíztattak, illetve rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az oldalamra. Majd a bukást követően nagyon sokan fejezték ki felém kvázi a részvétüket.”
Azt követően nemhogy az „Elegem van a politikából!” látványos kifakadással a homokba dugta volna a fejét, hanem ugyanolyan aktív maradt a népszerű közösségi oldalon, mint fénykorában – azaz október 13-a előtt.
Mindezt tavaly novemberben megfejelte egy laza poszttal, amelyben arról értekezett, hogy már becsomagolta a bőröndjeit, és hamarosan indul a gépe… Persze ez egy átvett bejegyzés volt, amelynek a végén ott állt, hogy vicc! Na, erre kapott hideget-meleget… „Azt ugye tudod Dudus, hogy a legszívesebben most sokan szétrúgnák a hátsódat!” – ezt például az unokabátyja írta.
„Amikor a sebeimet nyalogattam – folytatja –, rájöttem, hogy sokan szavaztak rám, így főleg miattuk kell folytatom. És igenis hiszek abban, ha állandóan rágom a hatalmasok fülét, annak foganatja lesz.”
Az LMP névváltoztatásáról (a hétvége óta az LMP-t LMP – Magyarország Zöld Pártjának hívják) megjegyzi: „Mint tanyasi gyerek nagyon-nagyon üdvözlöm a névváltást, mert én eredendően az állatvédelem-, a természet- és a sportszeretetének a mesterhármasában élek.”
Dudus a minap talált egy kiskutyát, amit hazavitt, de nyomban ki is ítra a netre, hogy van nála egy kutyus… Hamarost meg is lett a négyéves gazdija.
Amúgy nagy Előre-drukkerként megjegyzi, hogy az utóbbi idők játékát elnézve úgy érzi, a jelenlegi csapat az 5-6. helyig focizza magát. Végül aláhúzza, a legközelebbi választásokon egy sokkal erősebb Dudus indul.
A „konditermezni is fogsz?” kérdésemre rávágja: „Az már a múlt!”
Máskülönben jó 30 éve Berta Jimmivel együtt emelte a tárcsákat. Tisztán emlékszik még arra, hogy amikor Bökfi Jani épp csúcsot javított, olyan csönd volt a teremben, hogy még a légy is lehalkította a zümmögését.
