Egy lány száz kiló fölötti lökése, azért nem piskóta!

Utoljára, 1983-ban akasztottak Európa-bajnoki medált békéscsabai súlyemelő nyakába, mégpedig maga Bökfi Jánosnak (szakításban 1. helyezett, összetettben pedig második volt). Illetve 1999-ben, Ondos Adél (ex-tornász), a szintén junior Európa bajnoki 5. lett.

Gerendától a rúdig

– Gyerekkoromban én is 5 évig tornásztam – meséli Veronika –, azt követően fitneszeztem, táncoltam, s közben szimultán lejártam kondizni Jani bácsihoz a terembe. Idővel a súlyzózást nagyon megkedveltem… a mesterem pedig úgy tűnik, látott bennem rációt, és15 éves korom óta súlyemelő vagyok.

– Már az első pillanatban feltűnt – de ezt már Bökfi János mondja –, hogy fantasztikusan jó Veronika mozgáskoordinációja; azonfelül a magassága (177 cm – ez a tornászoknál már sok lenne) a szakításnál kifejezetten előny: hiszen abban a fogásnemben hosszú, nagy mozdulatokat kell kivitelezni a gyakorlatokat; a lökésnél azonban egy picit hátrány, amin persze lehet változtatni. Amúgy az én generációmban vagy 10 centivel alacsonyabbak voltak a súlyemelők.

Hozzáteszi, titokban egy kicsit számítottak az éremre; ráadásul tudatos volt a súlycsoportváltás: 71-ről 76 kilóra tornázták fel a sportoló súlyát, miközben utólag kiderült, ezt a szép eredményt a kisebb súlycsoportban is elérte volna.

És a számok:

93 kilogrammos a szakítás, tehát nem egy kicsi súlyról beszélünk – húzza alá Bökfi mester –, lökésben 106 kilóval a hatodik lett, egyszóval egy lány száz kiló fölötti lökése nem piskóta, és összetettben pedig majdnem elérte a 200 kilót – 199-cel negyedik lett.