Az aláírás helyéről és időpontjáról a Nagykövetek Konferenciája 1920. május 22-én döntött. Másnap jegyzékben tájékoztatták erről a magyar felet, és arra is kitértek, hogy a békeszerződést a magyar kormány egy, avagy több tagjának kell aláírnia. Az antant részéről 17 állam meghatalmazottja írta alá, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország mellett társult hatalomként Belgium, Románia, Csehszlovákia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, Lengyelország, Görögország, Portugália, Európán kívülről pedig Kína, Kuba, Nicaragua, Panama és Sziám (ma: Thaiföld).
A békedelegáció lemondása után, a magyar kormányon belül hosszas tanácskozás kezdődött, míg végül két embert választottak ki Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd személyében. Drasche-Lázár Alfréd 1875-ben született, jogot tanult, egy ideig a Külügyminisztériumban dolgozott. Felelősségteljes államtitkárként ismerték, ezért javasolta őt Teleki Pál külügyminiszter. Benárd Ágost 1880-ban született, az orvosi diploma megszerzése után sebészként és belgyógyászként dolgozott. Az első világháború kitörése után ezredorvos lett, ötven hónapon át a világháború keleti frontján, a tábori kórházakban teljesített szolgálatot. 1919 végén államtitkár lett, majd a Simonyi-Semadam-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere. A kormányfő, Teleki Pál és Horthy Miklós kormányzó kérésére vállalta el az aláírást.
A trianoni szerződést 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban.
A békeszerződés tartalma
A szerződés 14 részből állt, az első a Nemzetek Szövetsége alapokmányát tartalmazta. A másodikban rögzítették Magyarország határait. Horvátország adatait nem számítjuk bele, mivel nem az ország része, hanem csak a társországa volt. Területe 282 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, vagyis harmadára csökkent, a népessége 18,2 millióról 7,6 millióra, vagyis a korábbi 43%-a maradt az új határok között. A legnagyobb területet Románia kapta meg, több mint 5 millió lakossal együtt, majd Csehszlovákia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Ausztria. A legkisebb területek Lengyelországhoz és Olaszországhoz kerültek, Fiume és környéke kezdetben szabad város volt, de végül az olaszoké lett. Az elcsatolt területeken ekkor közel 10,6 millió ember élt, ebből 3,2 millió, tehát 30,2% volt magyar anyanyelvű.
A többi részben rögzítették, hogy Magyarország nem mondhatott le függetlenségéről, vagyis Ausztriával semmilyen formában sem egyesülhetett újra, valamint az ország csak egy 35 ezer fős, önkéntesekből álló hadsereget tarthatott fenn, az általános hadkötelezettséget betiltották. Külön foglalkoztak a Magyarország számára előírt jóvátételi kötelezettségekkel. 1921-től 30 éven át köteles jóvátételt fizetni az okozott háborús károkért.
Mind a politika, mind a társadalom igazságtalannak tartotta a békeszerződést, amelyet csak 1921. július 26-án iktattak a magyar törvények közé.
Kovács Márta történész muzeológus
