– Szoktál még lámpalázas lenni?
– Mindig. Amikor nincs a gyomromban ideg, az az jelenti, hogy nem jó, amit csinálok. Volt olyan időszak, amikor úgy mentem el egy lagziba, hogy semmi stenk nem volt bennem. Az volt a szerencse, hogy bementem a mosdóba, és azt mondtam magamnak, hogy „szedd össze magad, mert ez így nem lesz jó!”.
– Kvázi lesercintetted a tükröt?
– Le!
– Érezte a násznép, hogy kamuzol?
– Nem; majd feltunningoltam magam, hogy „gyerünk, csináljuk!”, és lett egy jó kis muri, de lehetett volna rossz is, ha nem kapok időben észbe. Szerencsére olyan emberek vannak körülöttem, akik nem akarnak gagyit csinálni, és húznak.
– Mindent elvállalsz?
– Mindent, mert én egy ledér nőszemély vagyok.
– Mi vagy egy lakadáréban ceremóniamester vagy… Mi is vagy?
– Házigazda. Mókamester. Vándorkomédiás.
– Illik viccesnek lenni?
– Kötelező! Miközben eldöntöttem, hogy én… egy nagyon jó ember akarok lenni.
– Míg III. Richárd egyszer csak úgy döntött, gazember lesz. Akkor te jobban állsz.
– Arra törekszem, hogy az legyek… és talán nem állok messze tőle, noha még rengeteget kell tennem azért.
– Kicsit visszalépve: a humor relatív.
– Talán az igazi humor, amire az emberek szeretettel gondolnak vissza, és még akkor is tudnak nevetni.
– Van, hogy egy homogén helyzetben eszedbe jut valami, és elkezdesz röhögni?
– Én ilyet rendszeresen csinálok. Megesik, hogy otthon ülünk a családdal, és hirtelen röhögő görcsöt kapok, majd felnézek, és azt látom, hogy kislányom meg rajtam nevet. Az a jó humor, amivel nem bántasz meg másokat. A minap egy kis településen játszottam, és a hátsó sorokban kiszúrtam, hogy az egyik hölgy telefonál. Így odaléptem hozzá, majd kivettem a kezéből a készüléket, és beledumáltam, miközben mindenki szakadt a röhögéstől.
– Sok vicces ember van a családban?
– Igen! Apámnak nagyon jó humora volt, édesanyám pedig szépen szavalt. Te most ebből írsz valamit?
– És hol fog megjelenni?
– Hol?
– Na, látod, ez az! De hogy lettél ceremóniamester, illetve vándorkomédiás?
– Egyszer az egyik ismerősöm azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha én lennék a vőfélyük. És szépen felkészültem a feladatra.
– Durrantottál?
– Nagyon jól sikerült.
– Hánynál tartasz?
– Kábé 250-nél.
– Mi az alap: felforgatókönyv + impró?
– Minden esküvőről egy nagyon komoly forgatókönyv készül. Á-tól cettig megismerem a párokat, s ennek fényében felállítok egy vázat, majd erre rápakolok egy rakat improvizációt. Itt én nem szereplő, hanem szolgáltató vagyok. De szép lassan abba akarom hagyni.
– ???
– Az a baj, hogy nagyon sokan úgy házasodnak, hogy nincs mélysége a dolognak; és én ebben már nem akarok részt venni. Miközben ezt az elején még nem tudom. És nem esik jól, ha néhány év múlva elválnak. És ezt saját magamra veszem, miközben nem miattam válnak el.
– Mi a következő terved?
– Írni fogok egy könyvet!
– Na… itt kezdődik a cikk!
– A kötetet három embertípusnak ajánlom: a., akik a házasság előtt állnak; b., azoknak, akik benne vannak és c., akik elváltak.
– Sztori?
– Gyere el velem egy lagziba.
– Vihetem a nőmet, aki 17 éve a menyasszonyom?
– Nekem 250 menyasszonyom volt az életemben, de rögtön az elsőt el is vettem. Tavaly volt a 25. házassági évfordulónk.
