– A Hungarian Championship Wrestling (HCW) 2010-ben alakult. A honlapotokon is olvasható, hogy az Eurosport szakkommentátora és box-promotere, Perutek János egy boxgála betétszámaként mutatta be először azokat a fiatalokat, akik később a magyar pankráció meghatározó alakjai lettek. Te mikor és miért csatlakoztál a HCW-hez?
– Szinte az elejétől ott vagyok, 11 évesen, a 2011. június 23-ai gálán jártam először. Előtte a magyar pankrációban csak két gála volt, azokat az interneten követtem, azután addig-addig rágtam az anyukám fülét, amíg el nem vitt. Még alsós voltam, amikor egy osztálytársam PSP-re behozott egy pankrációs játékot. Ez olyan akciódús, látványos és színes volt, hogy teljesen magával ragadott. Később, ahogy az internet egyre jobban nyílt ki előttem, utánanéztem, utánaolvastam. Akkor még nem volt arra lehetőség, hogy magyar kommentárral nézzem a mérkőzéseket, ezért megtanultam angolul, hogy mindent értsek. Rendszeresen jártam a gálákra, ott a fiatalokból nagyon hamar kialakult egy közösség. Ott tudtam meg azt is, hogy közülük többen a HCW iskolába járnak.
– Hogyan kell elképzelni a HCW iskolát?
– Magyarországon egyetlen ilyen található Budapesten, ahol profi pankrátorképzés folyik, ez a Budapest Dojo. Az itt oktató edzők komoly szaktudással rendelkeznek, és olyan neves külföldi sztároktól tanultak, akik közül ma már többen a világ élvonalában dolgoznak az amerikai WWE-ben. A budapesti iskolában jelenleg három csoport működik, kezdő, középhaladó és haladó, utóbbiak már műsorokon szerepelnek. Az edzések hétköznaponként 17 órakor kezdődnek, és jelenleg ötven fiatal jár ide.
HCW fotók: Hajdú Hetény és Martincsek Csaba
A pankráció lényegében egy jó értelemben vett, teljesen őrült sportszínház!
– Te Békéscsabáról jártál fel a Budapest Dojo edzéseire?
– 2016. január 14-én kezdtem járni, felutaztam az edzésekre, aztán haza Csabára. Nagyon szerettem és szeretem a mai napig, így teljesen természetesnek vettem, hogy ha csak ott van ilyen iskola, akkor felmegyek, és ott edzem. Persze ehhez kell egy egészséges rákattanás. Aztán ahogy fejlődtem, én is műsorokra jártam már. Nagyon érdekes folyamat egyébként ez, mert van egy fizikai része, ahol megtanuljuk a dolgok gyakorlati részét, majd közben elkezd átalakulni a személyiségünk is, hiszen ez valójában egy sportszínház, így akik ezt művelik, sportemberek és előadók egyben.
– A hivatalos megfogalmazásban a pankráció a birkózásnak egy előre megrendezett műfaja, amelyben a küzdő felek látványos külsőségek között verekednek egy speciális ringben. Így van?
– Azt még hozzátenném, hogy rendkívül színes karakterek a pankrátorok. Szerintem, ha egy fekete bugyiban kimenne valaki – nevezzük Jánosnak –, az senkit nem tudna lázba hozni, az emberek nem vennének jegyet és töltenének el egy estét a gálán. Azonban a jól felépített, színes karakterek a maguk történetével bevonzzák a nézőket, szurkolókat.
A pankráció lényegében egy jó értelemben vett, teljesen őrült sportszínház, nálunk, a HCW-ben is rengeteg élő akcióval és látvánnyal, valamint olyan show-elemekkel, amelyek a világ bármely pontján megállnák a helyüket. A gálákon a magyar közönség – a külföldiek elmondása szerint is – páratlan, olyan atmoszféra van egy-egy ilyen eseményen, ami semmihez sem hasonlítható. Olyan, mintha a HCW valamilyen dimenzióugrás lenne: egy kis békés burok ebben a mai, feje tetejére állt világban.
Máté, azaz Hős Antal karaktere B-közepes szurkolóból lett doktorrá
– Te jelenleg ki vagy a ringben?
– Dr. Hős Antal. Valamikor fociztam az Előre utánpótlásában, jártam a B-középpel szurkolni is, ezért a karakter egy nagy magyar fociszurkolóként indult, akinek fáj Trianon. Alapvetően csendes ember, a hétköznapokban éli a maga szürke kis életét, viszont a focimeccsek lelátóin ő a világ legnagyobb állata. Amit a hétköznapokban elnyom magában, az ott kijön belőle, és egy mérhetetlenül pofátlan szurkolóvá válik. Azért is nagyon jó ez a karakter, mert rendkívül sokszínű lehet. Miután Franciaországban volt egy sérülésem – elszakadt a keresztszalagom egy show alatt –, kellett valami, amiből újra tudom magam kreálni, hogy akkor is ott lehessek, ha nem tudok verekedni. Akkor váltam dr. Hős Antallá, a nagy magyar fociszurkolóból egy rendkívül szórakoztató, laboratóriumi orvostanhallgatóvá. Volt egy laborsegédem is – mindketten nagyon furcsán és nevetségesen néztünk ki, de működött a dolog. Mostanra a sztori szerint dr. Hős Antal egy főnök, ő találja ki, hogy mi történjen a műsoron. Ezt én találtam ki magamnak, de van olyan is, hogy közösen kreálunk valakinek egy jó karaktert.
Dézsi Máté, azaz Hős Antal még fociszurkoló korában (fotó: HCW)
„Hogy ki győz és ki nem, az nagyon utolsó pillanatos dolog”
– A nézők az időről időre jelentkező gálák alkalmával találkoznak veletek. Mi előzi meg ezeket?
– Létezik egy kreatív csapatunk, amelynek a show-k előtt néhány héttel van egy meetingje. Ott összerakjuk a műsort, kitaláljuk, hogy mi történjen, kinek a karaktere merre fejlődjön. Megbeszéljük, hogy ki, kivel verekszik, milyen párosítások legyenek. Hogy ki győz és ki nem, az nagyon utolsó pillanatos dolog – attól függ, hogy magát a történetet mi viszi tovább. A mottónk is az, hogy a történet folytatódik. Itt nincs évad vége. Vannak persze történetek, amelyek lezárulnak, de mindig van tovább, van egy következő lépés, egy jól felépített, új történet.
– Bármennyire is megrendezett ez a műfaj, a bemutatókon vannak hatalmas esések, néha még a vér is folyik. Hogyan épül fel egy ilyen show?
– Általában 3 órás élő műsoraink vannak egy 20-25 perces szünettel. Egy-egy este alatt 6-8 mérkőzés zajlik, amelyekhez jelentős „körítés” is társul. Minden karaktert bemutatunk valahogy úgy, ahogy azt a profi bokszmeccseken is látni lehet. A HCW-nek van egy úgynevezett gyártási csapata, ők hihetetlenül profik! Sokat dolgoznak azon, hogy a látványvilág jó legyen, a pankrátorok bemutatása se hétköznapi módon történjen, a kisfilmek szintén professzionálisak legyenek. Ezeknek a munkáknak a feje Flatsker Róbert, aki ezt kimagaslóan oldja meg.
Egy-egy este a főmérkőzés az vagy az, amelyik a HCW-bajnoki címért zajlik, vagy az, amelynek a legerősebb sztorija van. Én nagyon szeretem, ha már az elején úgymond berobban a műsor, mert az ad egy alaphangot az estének. Van, hogy ketten, vagy négyen vannak a ringben, és a magyar pankrációban nagyon jók, nagyon erősek a lányok is. Emellett vannak külföldi fellépőink, van, aki minket keres meg azzal, hogy jönne, és persze van, akit mi hívunk. Mindent összevetve, azt gondolom, túlzás nélkül állítható, hogy a magyar pankráció nagyon-nagyon színvonalas, nemcsak Európában, hanem a világon is.
HCW fotók: Hajdú Hetény és Martincsek Csaba
„Legtöbbünknek a pankráció egy nagy szerelem”
– A gálákon elhangzik, és a honlapotokon is írjátok, hogy senki ne próbálja meg utánozni otthon ezeket a mozdulatokat, aki kedvet érez, inkább csatlakozzon hozzátok, eddzen veletek. Tudni lehet rólatok, hogy vannak karitatív tevékenységeitek is.
– Fontos elmondani, hogy a pankrátoraink rengeteget gyakorolnak, ezért jól ismerik a testüket és tudnak bánni vele. Nem szeretnénk, ha bárki amiatt sérülne meg, mert megpróbálja utánozni őket mindenféle háttértudás nélkül. Nézzenek bennünket, éljék át így velünk, vagy aki szeretné, jöjjön el az iskolánkba és tanulja meg. A HCW egy nagy közösség, egy nagy család és sokszor a gyerekek (de nemcsak ők), úgy tekintenek ránk, mintha szuperhősök lennénk. Jártunk például mozgásjavító intézetben segíteni, de előfordult olyan is, hogy egy rajongóknak segítettünk, amikor megtudtuk, hogy csalás áldozata lett és nehézségei vannak. Ezt is fontosnak tartjuk.
– Magyarországon egy rendkívül lelkes, szenvedélyes kis csapat kezdte a köztudatban elültetni, hogy itt is van pankráció. Hol tartatok most?
– Ez még ma is így van, mindenki a munkája mellett szakít időt erre, de azon dolgozunk, hogy HCW kinője magát. Reményeink szerint ez 2027–28-ra pár embernek már akár megélhetést is biztosít, de addig még nagyon-nagyon sokat kell dolgozni. Legtöbbünknek – nekem is – ez egy nagy szerelem, a szerelemben pedig nem várja el az ember, hogy abból anyagi haszna legyen.
– 2017 óta a HCW Hungary YouTube csatornájára felkerülnek a gálák magyar és angol szakkommentátorral, és ma már látni pankrációt a tévében is magyar kommentárral.
– A magyar pankráció megtalálható a YouTube-on angol és magyar kommentárral, én vagyok a magyar szakkommentátor. Az Aréna4 csatornán pedig az amerikai pankrációt közvetítjük, ahol szintén én vagyok a szakkommentátor. Az adott heti műsor összefoglalója egyébként ott minden szerdán és pénteken látható. Amikor pedig nagy műsor van Amerikában, azok élőben mennek, és azokat szintén mi kommentáljuk. Ma már egészen széles tehát a kínálat pankrációból.
HCW fotók: Hajdú Hetény és Martincsek Csaba
Jelenleg hat békéscsabai erősíti a HCW-sek nagy családját
– Főként Budapesten vannak a gáláitok, de több vidéki városban is felléptetek már. Tervben van esetleg, hogy valamikor Békéscsabára hoztok egy gálát?
– A fő profilunk valóban Budapest, de voltunk Balatonfüreden éppen idén nyáron, ahová jövőre is visszatérünk. Tartottunk gálát Sopronban, Szegeden és Pécsett is. 2026-ra több vidéki városba szeretnénk elmenni. Érdekesség, hogy nem sokkal a HCW indulása után, 2011-ben, Békéscsabán, a Csabai Kolbászfesztiválon már volt egy bemutató. Nekem most két nagy célom van: szeretném, ha lenne egy hatalmas gála a Papp László Budapest Sportarénában, és nagyon szeretném, ha Békéscsabán is lenne egy gálánk. Ez utóbbi remélhetőleg talán már jövőre megvalósulhat.
– A HCW-ben többen is békéscsabai kötődésűek vagytok. Ki és milyen szerepben van ott?
– Valóban egy egész kicsi csapatnyian vagyunk Csabáról. Kolarovszki Emese egy nagyon tehetséges női pankrátor, aki Iva Kolasky néven tevékenykedik köztünk. Velünk van Budai Péter, aki békéscsabai származású, és bár már öt éve Norvégiában él, hazajár a gálákra – ő 2016 óta a ringspeakerünk. Szintén békéscsabai Krizsán Péter, aki nem olyan régen érkezett és Krizsi néven küzd. A stábban is van két békéscsabai srác, Hajdú Hetény és Martincsek Csaba, akiket én vittem magammal a HCW nagy családjába. Én pedig, ahogy említettem, dr. Hős Antalként vagyok ott a gálákon, de kiveszem a részem a kreatív és a szervezői feladatokból is. Mi, csabaiak a nagy közösségen belül szinte egy mikroközösséget alkotunk, és mindnyájunk szívügye, hogy a saját városunkban is legyen gála. Remélem, 2026-ban ez az álom teljesülhet. Addig is legközelebb 2026. január 24-én, Budapesten találkozhat majd velünk a közönség.
A fotókat a HCW bocsátotta a Békéscsabai Médiacentum rendelkezésére, fotósok: Hajdú Hetény és Martincsek Csaba.
Galéria
