– A Nemzeti Összetartozás Bizottságának eltökélt célja, hogy egy-egy parlamenti ciklusban minél több olyan magyar lakta területre látogasson el, amely az országhatáron kívül van. Hat évvel ezelőtt járt először ilyen delegáció Csángóföldön. Az előző ciklusban ott nem volt országgyűlési csoport, így fél évvel a felvidéki látogatásunk után most Csángóföldre utaztunk. Budapestről Bukarestbe repültünk, majd Bukarestből mentünk Moldvába, ahol a moldvai csángókat látogattuk meg.
– Mi volt a látogatás célja?
– Azért mentünk, hogy áttekintsük, értékeljük azt a kapcsolatot, amely néhány évvel ezelőtt indult el Magyarország, illetve a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége között. Megnéztük, hogy mi valósult meg a tervekből és mely területeknek van szükségük esetleg új impulzusokra. Sok településre látogattunk el: Bákóba, Magyarfaluba, Lábnyikra, Gajdárba, Klézsére, Somoskára, Csíkfaluba, Külsőrekecsinbe, Rácsilára, Lészpedre, Lujzikalagorra, Diószénre, Trunkra és Szászkútra. Azt tapasztaltuk, hogy jól működik a három pilléren nyugvó együttműködés. Az első pillér a magyar nyelvoktatás kérdése és a hagyományőrzés, azaz a magyar önazonosság megőrzése. E tekintetben igen jól állunk: ezt igazolja, hogy Románia összes megyéjéből Bákó megye az egyetlen, ahol a mostani népszámlálás során többen vallották magukat magyarnak, mint korábban. Mintegy 130 pedagógus oktatja a csángóföldi magyarokat, óvodásokat, iskolásokat. Ez a vidék soha nem tartozott a történelmi Magyarországhoz – a Kárpátokon túli területről beszélünk. Roppant érdekes volt beszélgetni idős csángóföldi emberekkel, akik még a nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélik. A mai magyarországi köznyelvtől, irodalmi nyelvtől annyira eltérő a nyelvhasználat, és olyan érdekes szavakat használnak, amelyeket mi itthon nem föltétlenül ismerünk. A másik pillér a szociális támogatások köre, itt elsősorban a napközis étkeztetésről beszélhetünk. Egyre többen iratkoznak be az iskolán kívüli magyar nyelvű oktatásba, ez részben a kiváló pedagógusok érdeme, de annak is köszönhető, hogy a tanulók meleg ebédet is kapnak. A harmadik pillér a vállalkozásfejlesztés, vállalkozásösztönzés – e tekintetben már nehezebb a helyzet. A román kormánnyal kell egy olyan megegyezésnek születnie, hogy az ottani – többek között a Bákó megyei – magyarok kaphassanak forrást vállalkozás-élénkítésre. Azt is megtapasztaltuk, hogy célszerű ösztönözni őket, valamilyen tudást adni nekik ahhoz, hogy akár a romániai nemzeti forrásokra, akár európai uniós forrásokra is pályázzanak.
– Van olyan emléke erről az útról, amelyre szívesen gondol vissza?
– Sok ilyen jut eszembe. Például amikor sétáltam az egyik faluban – festői szépségű településeken jártunk – két idős néni beszélgetett a közelemben. Lelassítottam, észrevettem, hogy ők is néznek engem, és hallottam, hogy csángó magyarul beszélnek. Szóba elegyedtünk és – az említett okok miatt – elég nehezen, de megértettük egymást. Végül jót beszélgettünk a világról, Romániáról, Magyarországról, az időjárásról. Egy másik településen focipályát avattak éppen, amikor ott jártunk, és kicsit mi is beálltunk focizni. Olyan kisgyerekekkel beszélgettünk egy következő helyen, akik nemrég kezdték az iskolában tanulni a magyart, nagyon nehezen birkóztak meg az irodalmi magyarral, mégis látszott: az a cél, hogy második anyanyelvükként használják majd. Nagyon megindító történeteknek voltunk tanúi, láttuk, hogy az ottaniak büszkék az identitásukra, büszkék a magyarságukra, és erősítik is ezt a magyarságtudatot.
– Mi a következő lépés a kapcsolatok tekintetében?
– Járai Zsigmond korábbi pénzügyminiszter vezeti miniszterelnöki megbízottként a munkát, melynek célja a csángók életkörülményeinek javítása, identitásuknak megőrzése. Több helyen állnak már a magyar házak, szeretnénk, ha továbbiak épülnének. Gondolkodunk a minél eredményesebb folytatáson. Például vannak olyan pályázatíró cégek, amelyek tudnának segíteni, hogy romániai forrásokra tudjanak pályázni az ott élők. és a helyi vállalkozók nagyobb aktivitása is jó lenne. Szívesen jönnének Magyarországra ottani művészeti csoportok. Több hazai település lát vendégül kinti kulturális csoportokat, beszéltem olyan Békés megyei kulturális szervezettel is, amely ebben szívesen részt venne. Továbbá a turizmust egészen biztosan lehetne fejleszteni, hogy ne csak a néprajz, a zene, a tánc és a hagyományok iránt érdeklődők látogassanak Moldvába, és hogy megálljon ott az elvándorlás. Említésre méltó és minket is érint, hogy létrejön egy együttműködés a csángóföldi pedagógusszervezet és a Gál Ferenc Egyetem között, hogy gyakorlatként könyvelhessék el a magyarországi pedagógusképzésben résztvevő diákok azt, ha Csángóföldre mennek, és ott foglalkoznak gyermekekkel a nyári szünetben.
