A madarak vándorlásának legfőbb mozgatórugója a téli időszak táplálékhiánya, ami jelentheti azt is, hogy egyszerűen nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű táplálék az adott madárfaj számára, de azt is, hogy a táplálék ott van, csak hozzáférhetetlen. A vízimadarak példája jól szemlélteti az utóbbi esetet. Azok a madarak, melyek csak a vízből tudják magukhoz venni táplálékukat, vonulni kényszerülnek, ha a nyílt vizek befagynak, jégpáncél borítja felszínüket. Ezért tapasztalható, hogy a tőlünk északra költő vízimadarak sokszor nagy tömegben érkeznek hozzánk, a Kárpát-medencébe, mert Észak-Európában nagyobb mértékben borítja jég a vizes élőhelyeket. Nálunk a nagyobb kiterjedésű állóvizek és a folyók egyaránt vonzóak számukra.
A vadludak, a nagy lilikek, a vetési ludak, vagy a ritka vörösnyakú ludak ugyan a szárazföldön táplálkoznak, de erősen kötődnek a nyílt vizekhez, a biztonságos éjszakázóhely okán. Vannak olyan fajok, melyek egészen a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, a szárazföldön esetlenül mozognak, még felszállni is csak a víz tetején nekifutva képesek. Ilyenek például a vöcsökfélék, vagy a víz alatti halászat mesterei, északi tájak lakói, a bukók.
Ha keményebb téli időjárás érkezik, a hazai vizeken is képes kialakulni akár igen vastag jégréteg is, mely az itt tartózkodó vízimadarakat még délebbi tájak felé kényszerítené. Nem is gondolnánk, de ezek a madarak képesek késleltetni a vizek teljes befagyását. A legmélyebb részek maradnak legtovább jégmentesek, így itt koncentrálódik ilyenkor a vízimadarak zöme. Jól megfigyelhető, hogy ezeken a jégmentes részeken mindig van olyan madárcsapat, melynek tagjai folyamatosan mozgásban vannak, úszkálnak, s ezzel megakadályozzák, hogy a számukra elengedhetetlen nyíltvizű lék befagyjon.
Az ilyen, vízimadarak által jégmentesen tartott lékeket lihogónak nevezi a népnyelv. Egy-egy ilyen, néhány tíz négyzetméteres lihogón akár több száz madár is összeverődik. Récék, vadludak, hattyúk, vöcskök, szárcsák váltják egymást, a jégre kimászva való pihenés, és a fagypont körüli vízen való úszás között. Jó alkalom egy ilyen helyzet, hogy megfigyeljünk fajok közötti interakciókat. Gyakran megjelennek a halevő gémfélék is, melyek a lékek szélén tudnak zsákmányra lesni. Az sem ritka, hogy a lihogón alábukó, víz alatti halászmadarak zsákmányának elvételére pályázó, potyaleső sirályok járőröznek a terület felett.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
