Kicsit elkalandoztak Fábry Károly gondolatai az 1888-as év történetéről. Az ötödik részben arról írt, hogy miért váltották le Beliczey Istvánt a főispáni címről.
Kiderült, hogy a vármegye vezetője továbbra sem volt hajlandó kimenni a Gyuláról visszaérkező Baross Gábor elé a vasútállomásra. Ez nagyon nem tetszett a „parancsolni szerető vaskezü miniszternek” és bár csak megbízott tárcavezető volt, de kijárta Tisza Kálmán miniszterelnöknél Beliczey menesztését.
A hatodik részben a csabai Népbank bukásáról olvashatunk, míg az 1922. január 8-án megjelent Körösvidékben a szocializmus volt a téma, és a „felfogadott izgatók, a fizetett agitátorok, kik nem a nép javát, hanem csak saját zsebük tömését nézik”.
A nyolcadik fejezet a tömegek lélektanáról szólt és kiderült az is, hogy miért vagyunk Viharsarok. Ez a gondolatmenet folytatódott tovább a kilencedik részben is.
Január 15-én, a 10. rész végén Fábry elnézést kért a „türelmetlen fiatal olvasónőtől”, hogy elkanyarodott az alaptémától és folytatta az árvíz történetét. Ahogy írta, Békéscsaba megmenekülése annak is köszönhető volt, hogy „a böjti szelek az egész, hosszú két hét alatt mindig nyugatról fújtak keletnek s a tengerszélességü vizet mindig el és vissza fújták a gyenge partok és még gyarlóbb nyúlgátaktól, mert ha csak egyszer is keletről zúdították volna rá a beláthatlan vizet az arasznyi földhányásokra, azokat ugy elseperte volna a víztömeg, mint a szalmaszálat”. Az ár azonban ennek ellenére is csak növekedett és a Felvég felől fenyegetett. A vészbizottság azonnal kiadta a parancsot, hogy oda kell menni segíteni, ott jelölte ki a vészgát helyét Sztraka Ernő mérnök. Az emberek pedig bokáig érő vízben állva lapátolták a földet, építették a gátat.
A 11. rész már teljes egészében az árvízről szólt. Ebben Kovács Mátyás alakja jelent meg, aki felvégi háztulajdonos lévén kifogásolta a gát helyét. Öblös hangján felszólította a munkásokat, hogy az emelkedőn ássanak. Erre persze Sztraka fortyant fel, hogy ki meri az ő utasításait felülbírálni. Kovács személyében azonban emberére akadta. A gőzmalmos nagyapját így jellemezte Fábry: „Nem olyan volt ám Kovács uram, mint a többi csabai tót. Amint a neve mutatja, talán magyar vér csergedezett ereiben, azért is szeretett folyton perlekedni, pereskedni. Nem ijjedt meg sem a felettestől, sem a törvénytől. Ha egyik perét befejezte, kezdte a másikat”. A gátépítés tehát folytatódott, ott ahol Kovács szerette volna … (Folytatjuk.)
