Elmondása szerint Berényi Nagy Péter és Tücsök Peti nem két külön személyiség. Úgy fogalmazott, hogy a színpadon ugyan „belebújik” Tücsök Peti szerepébe, de valójában ugyanaz az ember marad. A gyerekekkel való kapcsolatteremtés számára ösztönösen jön, ezt nem lehet megtanulni. Szerinte a jó gyerekműsor titka az őszinteség és az a belső energia, amely természetesen árad az előadóból.
A zene már gyermekkorában meghatározó része volt az életének. Több évig zongorázni tanult, emellett szolfézsra is járt. A gitározást viszont már teljesen önállóan sajátította el. Bár szerényen azt állítja, hogy ma sem tud igazán gitározni, a zenei alapokat azonban a korai tanulmányai biztosították számára.

Középiskolásként diszkósként is dolgozott. Mezőberényben éveken át szervezett hétvégi bulikat, ahol a korszak legnagyobb slágerei szóltak. A lemezek beszerzése és a dalcímek fordítása révén rengeteg angol kifejezést is elsajátított.
Egyideig Debrecenben élt, majd visszaköltözve Békéscsabára megkereste régi ismerősét, Kalmár Zsoltot. Mivel mindketten szerettek zenélni, úgy döntöttek, gyerekműsorokat készítenek. Az első fellépésük 1986-ban, Orosházán egy Mikulás rendezvényen volt. A műsort ötvenpercesre tervezték, de a dalokat alig tizenöt perc alatt eljátszották. Nem számoltak azzal, hogy a gyerekekkel való beszélgetés, játék és közös éneklés jelentősen meghosszabbítja az előadást. A fennmaradó időt rögtönzéssel töltötték ki. Ma már mosolyog ezen a helyzeten, de akkor rendkívül zavarban volt.
Azóta több ezer előadást tudhat maga mögött. Azt vallja, hogy az élő zene semmihez sem hasonlítható. Előfordul, hogy egy-egy akkordot félrefog vagy rossz szót énekel, de szerinte ezek a pillanatok emberközelivé teszik az előadást, és a gyerekek is természetesen fogadják.
A fellépések rengeteg utazással járnak. Sokszor egyetlen ötvenperces műsor miatt egy teljes napot úton töltenek. Korán indulnak, késő éjszaka érnek haza, mégis úgy érzi, megéri vállalni ezt az életformát. Mindehhez hozzáfűzzük a ki tudja, ki mondta, örök hippi frázist: „Úton lenni boldogság, megérkezni halál”, ami jól kifejezi, mennyire szereti a folyamatos mozgást.
Az interjúban felidézett egy különösen emlékezetes kalandot is. Hajdúnánásra tartottak, amikor az autó generátora meghibásodott. A műszerfalon egymás után gyulladtak ki a hibajelző lámpák, végül alig tíz kilométerre a célállomástól a jármű teljesen leállt. Egy helyi technikus sietett a segítségükre, aki elvitte őket a helyszínre. Az előadást megtartották, majd visszatértek az autóhoz, ahol órákon át vártak a segítségre a téli hidegben. Végül egy békéscsabai ismerős érkezett értük, az autót pedig később tréler szállította haza.
Úgy fogalmazott, hogy az ilyen nehéz helyzetekben mindig azt tartotta szem előtt, hogy a közönség ne maradjon előadás nélkül. Nem a fellépti díj motiválta, hanem az emberek iránti felelősségérzet.
Pályája során számos kiváló művésszel dolgozott együtt. Nagy tisztelettel beszélt Gulyás Leventéről, akit rendkívül muzikális alkotónak tart. Hevesi Imrével tíz éven át közösen lépett fel, és sokat tanult tőle a színpadi jelenlétről és az improvizációról. Kiemelte Tege Antal színházi rendező munkáját is, akivel a Vár a Kölyöksziget című előadás próbáin dolgozott együtt. A rendező munkamódszere nagy hatással volt rá, és sokat tanult abból, ahogyan egyik szerepből a másikba lépett.
Jelenleg többféle produkcióban is színpadra áll. Fellép önálló műsorral, duóban, a Világfa zenekarral, valamint a Vár a Kölyök-sziget című zenés darabban is szerepel. Emellett Horváth Viktorral spirituális témájú, zenés beszélgetős esteket tartanak, illetve állnak elébe az esetleges új felkéréseknek.
A negyven év alatt számtalan emlékezetes koncertet, utazást és találkozást élt át. Úgy érzi, nem egyetlen eseményre a legbüszkébb, hanem arra, hogy ennyi idő után is örömmel és lelkesedéssel állhat színpadra. Szerinte ugyan sokat változott a világ az 1980-as évek óta, de a gyerekek kíváncsisága, a közös éneklés öröme és a személyes találkozások varázsa ma is ugyanolyan fontos, mint pályája kezdetén. Ez az élmény ad számára erőt ahhoz, hogy a negyvenegyedik évben is ugyanazzal az elhivatottsággal folytassa munkáját.
