A Találkozások című kiállítás kvázi két komponensű. A cím egyrészt a tárlat anyagára utal, valamint a megnyitón megjelentek a művész Rózsa gimis osztálytársai is, akik – a nagy létszámra való tekintettel – csak az előtérből követhették a beszélgetést.
Elhangzott, Bereczky-Kossack Katalin évek óta a németországi Mainburgban lakik. Nemrégiben fejeződött be az általa szervezett, mainburgi nemzetközi művésztelep, amelyhez hozzáfűzte, a nemzetközi szót alapvetően úgy lehet értelmezni, hogy leginkább romániai, szerbiai és szlovákiai magyarok vettek részt.
(Fotó: Such Tamás / behir.hu)
Mészáros Zsuzsa megemlítette, pénteken volt a magyar festészet napja, noha Katalin konkrétan nem festészettel foglalkozik, de a rajzolás minden képzőművészet alapja, azonfelül most is hozott néhány rajzot, kisebb festményt. Az alkotó megjegyzi, ha teheti, most sem fényképez, hanem inkább rajzol útjai során, mert vallja, a manuális dokumentáció sokkal jobban megmarad az emlékezetében.
A „Miképp él meg manapság egy művész Németországban?” kérdésre azt válaszolta, most ott is mindenki spórol, akinek azonban van pénze, az eltávozott vagy a nagynevű művészek munkáit vásárolja meg, vagy a harmadik autójára gyűjt.
Elmesélte, mindig is keramikus szeretett volna lenni; Békéscsabán nagyon sokat tanult Gaburek Károlytól, Vágréti Jánostól, Vollmuth Frigyestől. De a legtöbbet az afrikai fazekasoktól. Afrikában nem a zacskóban megvásárolt agyaggal dolgoznak, ha nem földből ássák ki. Továbbá olyan körülmények között élnek, ahol a világon semmi nincs, és a semmiből teremtenek valamit. Ámulva nézte, hogy úgy is lehetsz boldog, ha semmit sem birtokolsz.
Galéria
Egyszer egy kis vékonyka csirkét sütöttek Katalin tiszteletére, de ő az apró szárnyast nem ette, hanem szétosztotta vendéglátói közt. A misszió jellegű utazásai során mesterséget ad, illetve égetőkemencéket épít nekik, amelyben edényeket égetnek ki. Ugyanis mostanában a vizet nem agyagedényben, hanem fémben vagy műanyagban tárolják, ami idő után zavaros, szennyezett lesz, ebből kifolyólag nagyobb lesz a fertőzés.
Amikor Mészáros Zsuzsa azt kérdezte, „Mi az, amire a legbüszkébb?”, Katalin nyomban rávágta, a négy unokájára! Azonfelül rengeteg iskolai projektben tevékenykedik, és boldoggá teszi, amikor meghozza a gyerekek kedvét a munkához, a kreatívkodáshoz.
