Tavaly novemberben, A világon egyedülálló technikát mutat be a csabai művész a Munkácsy múzeumban című cikkükben meséltünk már Éber Tomi csudáiról. Azóta több százan láthatták gyermekeit a múzeumban; illetve két hete bevállalt egy egy+egy-es tárlatvezetést; szombaton pedig kiállításának finisszázsa zajlott.
Néhány perccel a program megkezdése előtt, egy zellerszálat elszívva a múzeum előtt beszélgetünk…
– Egy kicsit sötét a hely, Tom – mondom.
– Igen, mert hiszen a fában van a fény.
– De még milyen fény! Remek két hónap áll mögötted.
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
– Meg lehet majd őket vásárolni?
– Ezek művészeti alkotások, de termékként majd valóban meg lehet őket vásárolni; némelyik beépíthető bútorokba. (közben az idő szalad)
– Menni kell, mert kikapsz a tárlatvezetőtől!
– Ja, igen!
– Télleg, milyen érzés a saját kiállításodat vezetni?
– Tudod mit, belekóstoltam a sikerbe, és ízlik! (tréfásan mondja)
Galéria
A Munkácsy előterében elmondja, meglepetés számára, hogy még most is ennyi embert vonz ez a kiállítás. Lévén szűk a tér, így kettébontják a fürkészőket. Az ún. lignofánműves alkotások előszobájában néhány fatáblát láthatunk. Egyiken a művészeti ars poeticája, John Ruskin által szabadon: „A művészet az, amelyben a keze, a szíve és az elméje együtt alkot”.
A másik tábla kulcsmondata: „Békéscsaba több mint kolbász!” Hozzáfűzi, a csabai kolbász tényleg nagyon finom, egyebek mellett szép a belváros, jó itt lenni… de rengeteg tehetséges ember élt és él itt. Így egyben el is érkeztünk a kiállítás sava-borsához, ugyanis Éber Tomi a városhoz kötődő művészek portréit álmodta meg fába. A program bónusza, hogy minden stációnál egy-egy rokon, barát vagy kolléga mesélt a kiállított alkotásról.
Többek között Kara Tücsi színésznőről Tege Antal kollégája, Barbócz Sanyiról, a Tréfálkozó prímásról felesége, Zsuzsi; Gubis Mihály képzőművészről szintén felesége, Kruszlicz Ilona, azonfelül Lenkefy Konrád bábkészítőről, Rábai Miklós táncművészről, valamint Munkácsy Mihályról maga Éber Tamás mesélt séróból.
