A minap az EU-csúcs ideje alatt az alábbit hallottam egy rádióban, manapság Amerika olyan magas szintre fejlesztette az űrkutatást, hogy akár már a Marsra is tudna űrhajót küldeni. Oroszország annyira felfegyverkezett, hogy akár már a Földet is fel tudná robbantani. Kína pedig egy olyan fejlett gyorsvasútat épített, ami fél órán belül megtenné a Csaba-Pest útvonalat. De mit adott nekünk Európa az utóbbi időben? Hát az ásványvizes palackra rögzített műanyag kupakot! Ezzel szemben itt van velünk a békéscsabai Éber Tamás, aki egy régi technikát gondolt újra – új anyagból, új megoldásokkal, új szerepkörben.
– Mikor először találkoztam az eredetileg porcelánba készített úgynevezett Litofán (litho = kő; phainein = megjelenés előidézése) technikával, rögtön arra gondoltam, milyen izgalmas lenne ez fában megvalósítva – mondja. – Rá kellett jönnöm azonban, hogy nem készített még ilyet senki, mégpedig azért, mert a fa nem olyan, mint a porcelán vagy a műanyag, nem lehet önteni, nyomtatni. Ellenben egy élő, mozgó, könnyen vetemedő természetes anyag. Minden bizonnyal ezért nem lehetett technikailag ezt megvalósítani…eddig! Úgy gondolom, hogy a lignofán (lignosus = fa) technikával sikerült.
Tamás benyújtott egy szabadalmi kérelmet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. A hivatal készített egy újdonságkutatási jelentést, vagy ellenőrizték, hogy valóban újdonságról van szó, feltalálói tevékenységen alapul, illetve iparilag alkalmazható-e. Mindhárom kritériumnak megfelelt.
Az ötlet onnan érkezett, hogy évekkel korábban vásárolt egy CNC marógépet. Közben kifejlesztette a terméket, amely egy mozgásérzékelővel kapcsol fel. Az egyik első kép Einsteinről készült. Alkotóként mindig is lelkesítette a természetes anyagú tárgyakba rejtett modern technológia, ami szinte észrevétlenné válva, a környezetbe simulva szolgál minket. Vallja, egy jó tárgy legyen egyedi, kreatív és minőségi – letisztult formában.
Az egyik első potré Einsteinről készült – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Ezek az alkotások egy hagyományos kézműves műhelyben, egyedileg, nagy műgonddal, odafigyeléssel készülnek. Szinte bármilyen fotóból elkészíthető, akár bútorba, szekrénybe, székbe, ajtóba, padlóba, térelválasztóba, spalettába, tükörbe, tálcába beépítve stb. – fűzi hozzá.
Decemberi kiállításával a Békéscsabához kötődő művészek – Barbócz Sándor, Gubis Mihály, Kara Tünde, Lenkefi Konrád, Rábai Miklós, Sík Ferenc – emléke előtt szeretne tisztelegni.
– Ezek a művészek mind itt éltek, gyakran közöttünk – folytatja. – Munkácsyval ugyan nem találkozhattunk a főutcán sétálva, de a tárlaton megjelenő többi művész egy részét esetleg ismerhették a nagyszüleink, szüleink vagy mi magunk is. Láthattuk őket fellépni, ott lehettünk a kiállításán vagy éppen találkozhattunk velük az abc-ben. Többeket magam is ismertem közülük, emiatt ez a kiállítás nekem kicsit személyes ügy is.
