1927-ben jegyezték le ezt a boszorkányos történetet, nem sokkal karácsony előtt. A kies Szarvasi út végén, egy kis házacskában élt K. L., 28 éves napszámos a fiatal feleségével. Általában korán térnek nyugovóra. Éjféltájban a férj rémes kiáltozásra, dobogásra, csattogásra ébredt. Rémülten kiugrott az ágyból, lámpát gyújtott. Megdöbbenésére feleségét a konyhában a földön elnyúlva találta.
A fiatalasszony inge sallangokra volt szaggatva, alig fedte a testét, a bal válla, melle és arca pedig valami kegyetlen körmöktől barázdáltan volt véres. Az alélt asszonykát hamarosan magához térítette és aggodalmasan kérdezgette. A még mindig rémüldöző asszony aztán elmondta, hogy egy boszorkánnyal harcolt. Azt állította, hogy a boszorkány egy seprűn lovagolt be az ablakon keresztül, s egyenesen rátámadt az ágyon, s mindenáron magával akarta hurcolni a konyhaajtó felé. Ő minden erejével ellenszegült, kiáltozott, küzdött a szörnyű és sovány boszorkánnyal, aki dühében a lónak használt seprűt darabokra törte rajta. Lassanként minden ereje elhagyta és úgy érezte, hogy a támadója hajánál fogva vonszolja ki a konyha felé, és amikor az ajtóhoz értek, ő elvesztette eszméletét s érezte, hogy végigesett a földön.
Miután ezt elmesélte, végigjárták lámpával a lakást, és legnagyobb csodálkozásukra minden ablak rendesen be volt zárva belülről, sőt az ajtó duplán is el volt reteszelve. A férj már-már hajlandó volt azt hinni, hogy felesége csak egy szörnyű álom áldozata, amikor a búbos kemence padkáján odavetve találta a seprűt, melyen az állítólagos boszorkány lovagolt, és amelyet feleségén összetört. A seprű tényleg darabokra törve hevert a padkán. Ez ráadásul egy teljesen idegen, nem a házhoz tartozó, régimódi seprű volt, amit nagyon régen használtak.
Kora reggel a szomszédoktól kérdezték meg, nem hallottak-e az éjjel valami zajt. Hallották bizony a nagy zajt és jajgatást, de azt mondták, ez nem szokatlan, mert hozzájuk is el-ellátogat néha a boszorkány. Javasolták, hogy a pár keresse fel a békési javasasszonyt, aki megmondja, hogyan szabadulhatnak meg a boszorkánytól.
Nem tudni, hogy a pár aztán járt-e Békésen. Voltak szomszédok, akik úgy vélekedtek a történetről, lehetséges a fiatal párnál történt valamely enyelgés, és aztán az asszonykán látható nyomok szemérmes magyarázására szolgált a história. Vagy a túl eleven álom áldozata lehetett az asszony, és sérülései saját körmeitől származtak. Mert ugye Könyves Kálmán királyunk mondása szerint – „boszorkányok pedig nincsenek”
Gécs Béla
