A fényesi lakosok – Timkó György igazgató-tanító közreműködésével – kérelemmel fordultak az 1930-as évek közepén a vármegye alispánjához, hogy tegye lehetővé a Lencsési út határáig húzódó, öt kilométeres szakasz kikövezését.
Az aláírók arra hivatkoztak, hogy Fényes szóban forgó része meglehetősen kiépült, és esős időszakban a nagy forgalmú út szinte teljesen járhatatlan. Kiemelték még, hogy az útnak egyébként is fontos összekötő szerepe van.
Az alispán a kérelmet véleményezés végett átküldte az államépítészeti hivatalnak. Válaszul értesítették a vármegyét, hogy a tízéves programban nem szerepel ennek az útnak a megépítése. Mivel azonban tényleg fontos szerepe van az útnak, javasolják a megépítését, ha Békéscsaba város tetemes összeggel járul hozzá a költségekhez.
Az út egész hosszának kiépítése olyan nagy összeget tett ki, hogy az akkori viszonyok mellett másképpen csak nagyon sokára kerülhetett volna sor rá. A hivatal azonban azt javasolta, hogy miután az út békéscsabai részén mintegy 1800 méteres szakasz már kiépült, folytatólagosan építse ki a vármegye – Békéscsaba hozzájárulásával – a mintegy 1400 méteres szakaszt. Ezután az alispán felkérte Békéscsaba polgármesterét, tegyen javaslatot, milyen összeggel járulnának hozzá az útépítéshez.
Békéscsaba hajlandó volt jelentős összeggel hozzájárulni a Lencsési út kikövezéséhez, így az út 1938 után el is készült. Erről nincs fotónk, képünk a Lencsési út békéscsabai szakaszának kezdeti munkálatairól készült.
Gécs Béla
