A Csaba közeli földeken és távolabb is termeltek dohányt, de csak azután, hogy a dohánykísérleti állomás megkezdte működését Beliczey István kis tanyáján, a vasúti átjárón túl. Tőle bérelt az állam földet kísérleti telep céljára. Itt indul el három dohányfajta termesztése: a kígyósi, a szegedi rózsa és a keresztezett pennsylvániai. A munkálatok a földműves iskola felügyelete alatt álltak, a 6 katasztrális holdon mintaszerű telep létesült.
Csabán 1852-ben a kincstár a terület megvásárlását kezdeményezte, amelyet a képviselő-testület is jóváhagyott. További 6 katasztrális hold vásárlását is támogatta a kincstár, tudván, hogy a gazdálkodók jelentős része dohányt szeretne termelni.
Az állami dohánymonopólium bevezetésekor a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium jelölte ki Békéscsabát a lakosság által termelt dohány felvásárlására és dohánybeváltó hivatal létesítésére.
Milyo Mihály akkori törvénybíró és tanácsülése a vasút melletti, mai Őr és Ihász utcák közötti, akkoriban teljesen üres, 37260 négyzetméternyi területet jelölte ki az építkezésre. 1852-ben fából építették meg az első, 42 x 15 méteres dohánytároló raktárépületet, melyből azután összesen 8 darab létesült. Később ezeket lebontották, szilárd anyagból kétszintes épületet emeltek, a területre pedig bevezettek egy vasúti sínpárt.
1944-ben a dohánybeváltó tragikus helyszín lett, az épületeiben alakították ki a békéscsabai gettót: 3113 zsidó származású, köztük 2500 csabai zsidó lakost tartottak fogva a beváltó területén, majd 1944. június 26-án innen hurcolták el őket Auschwitzba…
A csabai dohánybeváltó 1958. április 12-én lett száz esztendős. Ekkor már a környék 43 községének határában, 4 állami gazdaság, 68 termelőszövetkezet és 2400 egyéni gazda termelt dohányt, amelyet aztán Csabára szállítottak.
1961-ben a csabai városi tanács ezt a nagy területet jelölte ki lakótelep építésére, így a dohánybeváltó sorsa megpecsételődött.
1975-ben feltehetően még üzemelt, de végül a lakótelep további bővítése miatt 1976-ban a barakkok falai véglegesen ledőltek.
Gécs Béla
