Szalay Ágnes megemlítette, a szeghalmi születésű Kovács János afrikai kalandor Bihar megyében élt és dolgozott, a barlangi életformákat vizsgálta. Számos ős hiúz, ős barlangi medve csontjait találta meg. A történelem-földrajz szakos tanárt a Körösök élővilága is foglalkoztatta, több ezer darabos növény-, és több száz darabos ásványgyűjteménye volt.
A szeghalmi születésű Kovács János portréja , mellette Szeghalom térképe az 1700-as évek végéről
– A sikereire felfigyelve gróf Tisza Lajos, a geszti Tisza-kastély akkori ura 1844-ben elhívta a gyermekeihez tanítónak – fűzte hozzá. – Egyebek mellett Kovács János nemcsak természetrajzot, hanem vívást és lovaglást is oktatott a gyerekeknek. A legkisebb Tisza fiút, Domonkost szinte nem is kellett okítani, hiszen már 11 évesen eredeti nyelven olvasta a francia regényeket, ráadásul matematikában is nagyon magas szintre jutott.
Többek között 1851-ben Kovács javaslatára felfogadták az egykori debreceni református kollégiumi társát, bizonyos Arany Jánost, hogy poézisre tanítsa a kis Tiszákat. Közben Domonkosnak tüdőbetegsége lett; orvosi javallatra Kováccsal, 11 szolgával és egy szakáccsal, aki egyébiránt tolmács is volt, Egyiptomba utazott. A mese vége, hogy hiába töltöttek több mint fél évet a számára nagyszerű klímában, a fiú betegsége rosszabbra fordult, és a tízes évei végén elhunyt. Több mint kétszáz verse közül néhányat Arany János közölt a Pesti Naplóban.
Szalay Ágnes az emlékház teraszán – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Körösi Csoma Sándor ellenben eleve egészséges ember volt. Nem izzadt, sohasem fázott, nem élt kicsapongó életet, azt sem tudjuk, hogy volt-e egyáltalán szerelmes, nem énekelt, nem tácolt. Mindig ugyanabban a posztó kabátba járt, nem voltak igényei, sokszor böjtölt, a földön aludt, és talán ez az igénytelenség segítette, készítette fel a későbbi nélkülözésekre – jegyzi meg a történész.
Hozzáfűzte, ma sem tudjuk pontosan, hogy összesen hány nyelven beszélt. De az tény, hogy egy újabb nyelvet mindig azért sajátított el, hogy tovább tudjon menni. Ugyanis ara tette felette az életét, hogy megkeresse az ujgurok őshazáját. Ezáltal megpróbálja a magyar őshaza helyét is feltárni, csak soha nem jutott odáig, hanem mindig másfele sodorta az élet. Észak-Eurázsiába készült, ezáltal pár hónap alatt elsajátította az óegyházi szláv nyelvet, továbbá 13 nyelven írt-olvasott.
Kőrösi Csoma Sándor ebben a kisebb palotában tanuét és gyűjtötte a tibeti szótár szavait mesterével
– Útja során a mai Üzbegisztán területén háborús zónába keveredett – folytatta –, ott azt a tájékoztatást kapta, próbáljon elmenni India északnyugati peremén található Pándzsábba, ahol majd segítenek neki. Majd a brit hadsereg állatorvosával találkozott, aki hamar felismerte, hogy Csoma a számos nyelv birtokában a hasznunkra is válhat, mert az angol birodalom akkor kezdett India felé érdeklődni.
Később Nyugat-Tibetben, a Ladak királyság területén találkozott az ország egyik legkiválóbb lámájával, aki tudósa volt az asztrológiának, az irodalomnak. Ám a tudós csak tibeti nyelven kommunikált. Miközben az egyik szolga beszélte a perzsa nyelvet, és 46 nap alatt megtanította Csomát a tibeti nyelvre. Azt követően a láma és a magyar tudós hosszú éveken keresztül együtt tanult, de nem kolostorban, hanem a fejedelmi palotában.
– Ezeknek az épületeknek alacsony volt belmagassága, nem volt kéményük, így a füst a szobán keresztül kifele áramlott. Csoma viszont nem engedte, hogy tüzet gyújtsanak, mert a füstben nem látott. Kimenni nem mehettek, mert sokszor mínusz 30 fok volt a hőmérséklet, ebből kifolyólag borzasztó nagy, szőrös, bőrös gúnyában voltak egész nap. Mindemellett az angolok sem bántak vele kesztyűs kézzel, leginkább sült bolondnak tartották. És mire elkészült az angol-tibeti szótárral, a britek megjelentettek egy másikat – fűzte hozzá.
– Íme, az 1834-ben kiadott szótár digitalizált változatának egy oldala. Aki esetleg kedvet érez a csodás tibeti nyelv tanulása iránt, az archive.org-on eléri – jegyezte meg Szalay Ágnes
