Nehéz dolga van az ember lányának, különösen, ha a reformkori Magyarországon él és gyermeknevelésen, családfenntartáson, társadalmi konvencióknak való megfelelésen kívül mást is akar kezdeni magával és az életével.
– A kor női eszménye kissé a középkori Mária eszményképig nyúlik vissza: egy hölgy legyen erényes és szép, kellemes és hallgatag társaság. Ne zavarjon túl sok vizet, de hordjon ki egy halom gyereket. Nos nem túl modern, annál maradibb gondolkodás. Kossuth Lajos felesége, bizonyos Meszlényi Terézia, a kor szülötte abszolút megfelelt ezen elvárásoknak. Többen bárdolatlansággal, alulműveltséggel vádolták, de nem véletlen lett a legnagyobb magyar államférfi segítőtársa és legfőbb tanácsosa – fogalmazott Szalay Ágnes történész, a Munkácsy Emlékház munkatársa.
Az intézményben idén, a magyar reformkor indulásának 200. évfordulóját ünneplik, a pozsonyi országgyűlés (1825-27) kezdetéhez köthetően. Ennek apropóján adoptált a Lencsési Nyugdíjas Klub egy íelőadást a témában, különleges téma megjelöléssel.
– Szót kell ejtenünk még arról is, hogy a reformkori hazai viszonyok nem tették lehetővé a magyar nők számára a munkát, a továbbtanulást, egy egyszerű érettségi megszerzését sem, így aki valóban tenni akart valamit és maradandót alkotni, az az oktatás-nevelés területén szorgoskodott, hasonlóan Brunszvik Terézhez, az első magyar óvoda megalapítójához, aki egyébként Békés városában nyugszik és Lieb Mihály nevelőnője volt, akit mi itt, Békéscsabán, Munkácsy Mihályként ismerünk – tette hozzá Szalay Ágnes.
Galéria
