Reggel szerelő jött hozzánk. Alig néhány perc múlva szóba hoztuk, hogy az emberarcú szocializmusban a dolgozó embereknek mennyivel lezserebb volt a munkamorálja, mint manapság. Például jó néhány szakmában alap volt a munkaidőben való szörpölés. Az azonban más kérdés, hogy a vezetők a legtöbbször szemet hunytak eme – ma már elképzelhetetlen – szokás felett.
„Akkoriban szinte minden szakma alapja az volt, hogy először meg kellett tanulnod inni – meséli. – S ha ittál rendesen, akkor bevettek a csapatba, ha viszont nem, akkor ki lettél közösítve. Ha most felbontanánk a kádatokat, biztos, hogy találnánk alatta sörös üveget, tejes zacskót stb.”
Hozzáteszi, mindez semmi: az egyik ’60-as években épült emeletesházban egy földszinti lakásban dolgoztak és jó néhány régi, használaton kívüli vezetéket kellett levágniuk, amelyek a légópincéből lettek bekötve. Mindeközben az alagsorban térdig állt víz, amelyet leszivattyúztak.
„A lépcsőházakat alul az összefüggő légópince kötötte össze – folytatja. – Ahogy lassan haladtunk, eleinte sörös, pálinkás üvegeket találtunk. És esküszöm, idővel azt vártam, hogy mikor jön már elő egy kőműves csapat, mert az egyik helyiségben minden volt: malteros kanalak, bakok, még az állványok is fel voltak állítva. Nyilván elkezdték vakolni a falat, de közben megállt a folyamat, mert biztos át kellett adni az épületet, és mindenki hazament.”
