A képek mögött azonos törekvés rejlik, jóllehet Martin Gábor fotóinak születése óta két generációnyi idő telt el. A tárlaton a helyi boldog fiatalság és a londoni bulis élete párhuzama jelenik meg. Éppen a helyi kötődés miatt ezek a képek különleges atmoszférával bírnak és sokan még magukra is ismerhetnek.
Martin Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1970-es és a 2010-es évek lázadó fiatalsága bár más-más mentalitással élt, a képek mégis egyfajta érdekes szintézist mutatnak. Ezt több, a megnyitóra látogató érdeklődő is megerősítette a telt házas eseményen. Sokan azzal próbálkoztak, hogy megtippeljék, melyik Wanda és melyik Gábor képe. (Feliratok ugyanis nincsenek a képek alatt.)
– A hetvenes években az NDK-s masinákat lehetett elérni, így azokat használtuk, fekete-fehér filmekkel. Wanda is, – bár ő nem kényszerből – részben analóg technikával is fényképez. Ami nagyon érdekes abból a szempontból, hogy teljesen máshogyan fotóz az ember, ha tudja, hogy 36 felvételre alkalmas film van a gépében és ezzel az egész estét végig kell fényképeznem. A digitálisra akár 600-at is lehet fényképezni és a véletlenre bízni, hogy lesz majd közte jó kép – mondta Martin Gábor.
– Én válogattam össze a képeket, hiszen mikor apa képei a hetvenes évekből előkerültek, akkor hatalmas hasonlóságokra lettem figyelmes az én 2010-es évek Kelet-Londonjában készült képeimmel. Ezután jött az ötlet, hogy ezt fésüljük össze és egy közös anyagként kezeljük. Szerintem ez a projekt valami egészen egyetemesről árulkodik. Fontos, hogy valóban anélkül fotóztam Londonban, hogy tudtam volna apának ezen képeiről – mondta Martin Wanda, majd kifejtette, hogy őt sokan divatfotósként ismerik, de inkább a dokumentaristák között vannak a kedvenc fotósai, főleg azok akik a saját szubkultúrájukban tevékenykedtek. A művész elmondta, hogy Nan Goldin, Ed Templeton és Bruce Davidson tartozik a nagy kedvencei közé.
– A tárlat üzenete rendkívül fontos, a vizuális megjelenés nagyon magas színvonalú. Annak is remek lenyomata ez a kiállítás, hogy valaki igenis lehet profi a saját hazájában. Míg Gábor itt alkotott Békéscsabán, addig Wanda a nagyvilágban, Londontól, Párizson át, New Yorkig meg tudja mutatni a tehetségét, tősgyökeres csabaiként mégis örömmel jön vissza mindig – mondta el köszöntőjében Varga Tamás alpolgármester.
A Munkácsy Mihály Múzeum Jankay Termében tartott kiállításmegnyitó házigazdája dr. Bácsmegi Gábor múzeumigazgató volt, törekvéseikről és a kiállítás műtárgyanyagáról a művészek beszéltek. A tárlat kurátora Gyarmati Gabriella művészettörténész.
Dr. Bácsmegi Gábor kiemelte, hogy már évekkel ezelőtt hallott Wanda és Gábor projektjéről, és már akkor elnyerte a tetszését. Mint mondta, már Gábor korábbi műveit is nagyon értékesnek, fontosnak tartja. Az igazgató hozzátette, hogy a Mai Manó Házas, „Az örök fiatalság balladája” kiállítás után azért is célja volt, hogy ez a kiállítás itt is a falakra kerüljön, mert ez „itt másképpen szól”. A kiállítás ráadásul a Békéscsabai Fotófesztivál részét is képezi.
Galéria
