Nehéz egy kiállítástól búcsúzni, főleg, hogyha olyan tárlatról van szó, melynek képein sok helyi ismerhette fel magát. Wanda és Gábor olyan alkotásokat hozott Békéscsabára, melyek minimum két generációban keltik azt az érzést, hogy: visszamennék.
A tárlatot 2025 szeptemberében nyitotta meg a Munkácsy Mihály Múzeum. Akkori cikkünk címében így értékeltük a kiállítást: Az örök fiatalság balladája – A Martin-dinasztia fotócsodái a Munkácsy múzeumban. Az állítás nem lett cáfolva azóta sem.
A finisszázson Wanda elmondta, hogy az elmúlt hónapok alatt folyamatosan kapott visszajelzéseket arról, milyen sokan érkeztek a tárlatukra.
– Az kifejezetten izgalmas, hogy nagyon sok ember magára ismer. Itt volt egy úriember, aki apukám kedvenc képén szerepel. A visszaemlékezések és nosztalgiázások szempontjából is nagyon izgalmas volt hallani a reakciókat – mondta Wanda, majd kiemelte, az hab a tortán, hogy édesapjával közösen hozták létre ezt a kiállítást.
Fontos kiemelni, hogy a tárlat egyszerre von párhuzamot Wanda és Gábor fiatal kora között, de közben a figyelmes érdeklődők számára a különbségeket is tökéletesen megmutatja. Így a 70-es évek és a 2010-es évek paralelizmusban és egyszerre polaritásban mutatkoznak meg.
Ezen a képen pont két barát látható, akik felfedezték magukat Gábor fotóján:
Ők azok:
– Meglepetés volt számomra, mikor kiderült, hogy 40 év különbséggel, fiatalok szórakozásáról készített képek között szinte semmilyen különbség nincsen. Pedig a fizikai és az időbeli távolság is hatalmas. Én a szocializmus közepén itt, Békéscsabán fotóztam a fiatalságot, a kislányom pedig a klasszikus kapitalizmus szülőhelyén, Londonban, a 2010 es években fényképezte a szórakozó fiatalokat. Megdöbbentő azzal szembesülni, hogy az élet lényege semmit nem változik, csak az eszközök változnak – mondta Martin Gábor, majd kiemelte, kicsit fáj a szíve, hogy lezárul ez az időszak.
– Nem gondoltam volna, hogy a fényképezésnek ez a műfaja, – mely a valóságábrázolás egy szelete, – ennyire megérinti az embereket mondta Gábor.
Galéria
