Az István malom története a 19. század közepéig nyúlik vissza. Magyarország első gőzmalmát, a József malmot 1841-ben építették Pesten, Széchenyi István kezdeményezésére. Mindössze 12 évvel később, 1853-ban már Csabán is gőzmalom létesült.
Ebben az időben a városban mintegy hatvan száraz-, szél- és vízimalom működött. A gőzmalmot Pain Antal hamburgi gépész építette. Az akkor még csak kétemeletes malomépület már 1851-ben elkészült, júliusban a gőzgépet is üzembe helyezték, azonban az őrlési kísérletek nem mutattak jó eredményeket: a gőzfejlesztés túlságosan sok fát emésztett fel, így a kazánt át kellett alakítani. 1852-ben Dobs-féle tüzelésre tértek át, azonban úgy tűnik, az átalakítással csak 1853-ra végeztek, így ezt az időpontot tekinthetjük a malom üzembe helyezési évének.
Ezután a malom elég jól működött, kezdetben kilenc ember dolgozott itt. A kezdeti lendület azonban hamarosan alábbhagyott: nagy nehézséget okozott, hogy a rossz közlekedési viszonyok miatt nehéz volt a búzát Csabára szállítani. Így a malom csak ritkán járt. 1860-ban a malom Epstein Lipót, Simon, Móric és Lajos tulajdonába került, majd 1865-ben a városnak ajánlották fel megvételre. A város azonban nem ment bele a vételbe, a malmot Deutsch Bernát pesti kereskedő vette bérbe. A nehézségeken az se segített sokat, hogy 1858-ban a város bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. A fordulópontot az 1871-es év, az alföld-fiumei vasút Nagyvárad és Hódmezővásárhely közti szakaszának átadása jelentette, amikor Csaba vasúti csomópont lett. A kiváló minőségű búzából őrölt csabai liszt hamarosan keresett áru lett külföldön is. A csabai lisztben rejlő nagy lehetőségeket látta meg Rosenthal Márton gyulai szappanosmester, aki 1872-ben megvásárolta a négyköves malmot.
Nem ismert, hogy Rosenthal mikor kezdte meg a malom fejlesztését, azonban tudjuk, hogy két évtizeddel később már részben három-, részben négyemeletes volt az épület, 1892-ben pedig engedélyt kapott a háromemeletes részek négyemeletesre építésére. A bővítések után létrejött épület nemcsak ipari szempontból volt jelentős: a város egyik legjelentősebb épülete, a festői Körös-parti környezettel, a szép hidakkal a csabai képeslapok egyik kedvelt témája lett. Ebben az időben az akkor Első Békéscsabai Gőzmalom néven működő malom már évi tízezer tonna lisztet őrölt, és Magyarország második legnagyobb malma volt. Több gőzmalom is épült a városban (pl. a Kovács malom, az Erzsébet és Flamm gőzmalom, Dén József malma), amely malomipari központtá fejlődött, lisztjének híre a világ minden részébe eljutott. 1912-ben az Első Békéscsabai Gőzmalom, Rosenthal Márton Cég újabb bővítésre kapott engedélyt. Az új malom teljesítményét a korábbi két és félszeresére tervezték.
Ebben az időben a malom külseje már csaknem olyan volt, mint napjainkban, de még egy emelettel alacsonyabb volt. 1915 márciusában nagy szerencsétlenség érte a malmot: a koptatóban keletkezett lisztpor robbanása következtében kigyulladt, és a bal oldali szárny teljesen leégett. A majdnem két hétig tartó tűzvészben a malom gépeinek többsége megsemmisült vagy megrongálódott, a főfalak egy része beomlott.
Az újjáépítést már 1915 májusában megkezdték. Ádám Gusztáv, a város akkori kitűnő mérnöke utasításokat adott, hogyan tegyék az épületet tűzbiztosabbá, erősebbé: elrendelte, hogy régi épület 120 cm széles alapfala mellé húzzanak belül még egy 45 cm-es alapfalat, s a földszint és az első emelet mennyezetét úgy képezzék ki, hogy ezeknek súlyát az új alapfal hordja. A malom már a következő évben újrakezdte a termelést.
A malom telkén 1925-ben épült fel a ma is álló impozáns, ötemeletes lisztraktár és a gabonasiló. A malomba az AEGV keskeny vágányú, valamint 1920-tól a MÁV normál vágányú iparvasútja is be volt vezetve. 1930 körül a malom már 150 munkást foglalkoztatott, piacai a belföldön kívül Ausztria, Hollandia, Anglia, Franciaország, Svájc és különösen Csehország voltak, de Algériába és Egyiptomba is jutott csabai liszt.
1936 júliusában az Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton Rt. beolvadt a Borsod-Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Részvénytársaságba. Az egyesülés után a cég az "Első Békéscsabai Rosenthal és Borsod-Miskolc—Debreceni István Gőzmalmok Rt." nevet vette fel.
A világháború után a malmot államosították, bővítették és fejlesztették. Az üzem ekkor vette fel az István malom nevet. Fennállásának századik évfordulóján a malom elérte addigi legnagyobb termelését: az évi 6 ezer vagont. A malom 1961-ben tért át a villamos meghajtásra.
A rendszerváltás után a megyei gabonaipari vállalatok önállóvá váltak. A jó infrastruktúrával rendelkező cég (1994. március 31-től Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Rt., röviden Békési Gabona Rt.) még látványosan növelni tudta árbevételét és piaci részesedését. A Békési Gabona Rt.-t az Állami Vagyonügynökség közvetlenül külföldi befektetőknek értékesítette, jogutódját, az Agrimill Kereskedelmi Részvénytársaságot egy angol befektetőcsoport vásárolta meg. A békéscsabai székhelyű Agrimill-Agrimpex Gabonafeldolgozó és Gabonakereskedelmi Rt. 1999-ben a második legnagyobb malomipari kapacitással rendelkező magyarországi társaság volt, a hazai lisztpiac 12–13%-át birtokolta, hamarosan egész Magyarország legnagyobb gabonaipari vállalkozásává vált.
A malmot 2004 nyarán a Szabolcs Gabona Holding Rt. vette bérbe két évre, amely 2005 áprilisában leállította az őrlést. A magyarországi 1 millió tonnás szükségletnél jóval magasabb volt az őrlőteljesítmény, így a békéscsabai malom is főként román exportra termelt, ám 2005-ben sajnos szinte nullára esett vissza a kivitel. Az István malom faszerkezetes, technológiájában is fejlesztésre szoruló létesítmény volt, míg a cég más városokban korszerűbb malmokkal rendelkezett, így a másfél évszázados múltra visszatekintő csabai malmot zárták be. Az épületet egy ideig lisztlerakó-, lisztértékesítő-helyként hasznosították.
Tervek a malom átalakítására
Néhány évvel ezelőtt látványos tervek születtek a malom és a lisztraktár gyógyszállóként, apartmanházként való felújítására, amelyhez kapcsolódóan új egészségpláza is épült volna, és a Beliczay-kúria is megújult volna rendezvény- és kiállítóteremként, illetve étteremként. A fejlesztés teljes költségét kb. 6 milliárd forintra becsülték, a beruházás azonban nem valósult meg.
Az eredetileg 1851-ben épült malom a szomszédos lisztraktárral együtt nagyon értékes épületegyüttest alkot, azonban csak helyi védelem alatt áll, noha építészeti értékei, történeti jelentősége, kora és a városképben betöltött szerepe alapján talán már műemléki védelmet érdemelne. Bízunk benne, hogy ez a szép épület, amely a csabai városkép egyik legmeghatározóbb, legjellegzetesebb eleme, a közeljövőben új funkciót nyer és megújul, és talán egyszer a nagy hírű csabai malomipar is újjáéled.
Felhasznált irodalom:
[1] Pataky László: Az István Malom múltja és jelene, Békési Élet 9. évf (1974), 1.szám.
[2] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, Békéscsaba, 1930.
[3] Tibori János: A felszabadult Békéscsaba története, Békéscsaba, 1961.
[4] Bezárt gyárak, üzemek (I): István Malom, Békéscsaba-figyelő blog.
[5] Dányi László: Szomorú malomtörténelem Csabán - csak az idegeink őrlődnek, hir6.hu, 2012. március 19.
