Az 1800-as évek vége nem teljesen olyan volt vidéken, mint sokan gondolnák. Akkoriban is megtalálták az emberek a módot arra, hogy elüssék az időt, mégpedig elég szórakoztató módokon. Kiemelendő, hogy a beszélgetésekre például sokkal több idő jutott, de játszottak és mulattak is az akkori csabaiak például a Vigadó épületében, vagy a Ligetben. Kis Béla elmondta, hogy Békéscsaba jellemzően egy vidám hangulatú település volt.
– A társadalmi lét központja a Vigadó és érdekes módon a Liget volt. 1718-ban, amikor betelepültek ide felvidékről, akkor nagyon rövid idő alatt a Liget (jelenlegi Széchenyi liget) alakult a társasági élet fő központjává, hiszen II. József kötelezte a selyemhernyó tenyésztést és emiatt eperfákkal kellett beültetni a területet. Az így kialakuló árnyékos terület és a csatorna közelsége, valamint a jó levegő vonzotta oda az embereket – emelte ki Kis Béla.
Forrás: bekeswiki.bmk.hu
Eleinte a sétálgatás volt a fő tevékenység, de az 1800-as évek közepén Berger Izsák haszonbérlő szerződést kötött a település vezetőivel és megépítette a sörházát, ami akkoriban elsőként helyet adott a vándorszínészeknek.
– A sörház azért volt érdekes, mert volt ott egy étterem, az első olyan, ami a társasági életet is vonzotta, valamint ott létesítettek egy pálinkafőzdét és az ahhoz használt melegvizet a pincébe levezették, így alakult ki az első fürdőhely is, amely hat kádból állt – folytatta a szakember.
Ez fellendítette a Ligetet, majd Sztraka Ernő angolparkot honosított meg a területen. Amikor felépült az Áchim féle vendéglő, akkor vált igazi népligetté a városrész. 1860-ban pedig augusztus 13-án a település úgy döntött, hogy Széchenyi nevét adják a Ligetnek.
– Ekkor már itt folyt a társasági lét igazi életkavalkádja. Például itt játszott rendszeresen a vármegyei szinten híres Purcsi János cigányzenekara – tette hozzá az építész.
Forrás: bekeswiki.bmk.hu
– Emellett egy másféle társasági szokás is kialakult, ami rendkívül fontos volt, ez a fürdőzés, hiszen 1886-ban a Ligetnél volt az első népfürdő kijelölve. Ezen felül korzózás volt még fontos a helyi életben. Akkoriban még nem voltak médiaszolgáltatások, ezért az emberek az utcákon sétálgatva, beszélgetve szerezték be az információkat, híreket. A korzózás a Nádor szállótól a Ligetig tartott szombaton és vasárnap leginkább a Szent István téren. Ilyenkor postászenekarok játszottak, de a honvédség fúvosai is felléptek és katonabemutatók, valamint mazsorett fellépések is voltak – fogalmazott Kis Béla.
Akkoriban az emberek mindig nagyon keresték a szabad padokat, de a főtér úgy működött, hogy volt ott egy térfelügyelő, aki azt leste, hogy ki ül le a padokra és beszedte a padhasználati díjat, ami személyenként 20 fillér volt – tudtuk meg.
Kis Béla Podmaniczky-díjas építész, műemlékvédelmi szakmérnök; fotó: Bere Mátyás / Behir.hu
