A minap a Lencsési úti (Kastély) temetőben járva zömmel szlovák – noha ide már nem temetnek –, az Izraelitában jiddis feliratú sírokat láttam. Persze a szomszéd Ligeti katolikusban már egy csomó magyar nyelvű sírt találhatunk.
Pavel Kazár sírja a Kastély utcai temetőben – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Békéscsaba alapvetően egy befogadó közösség. A csabaiság nagy ismérve, hogy aki elfogadja a helyi értékeket, annak itt a helye – mondja Ugrai Gábor. A Kastély utcai temetővel kapcsolatban megjegyzi, tizennégy kicsi falu volt a mai Békéscsaba területén, és a Lencsési helyén a régi Csaba. Noha sokan az 1718-as újratelepítésről beszélnek.
A temetőkhöz visszalépve megemlíti, a 18. század vége felé, a mostani Széchenyi liget szélein megnyíltak a ma is még létező temetők. Az 1831-es kolerajárvány áldozatai számára azonban a zöld terület szívében hat nagy dombot emeltek, és oda, közös sírba temették az áldozatokat. Majd a sírokat 1850-ben elköltöztették; ma már a járványra a liget közepén egy koleraoszlop emlékeztet.
Galéria
– Az bizony nagy kérdés, hogy a holttesteket miképp és hova vitték el? És minderre a leszármazottak miképp reagáltak – fűzi hozzá. A csendet és az elmúlást a mulatás váltotta fel. Az 1860-as években, az újonnan parkosított területen egy söröző és egy gőzfürdő is megnyitott, amit mulató erdőcskének is neveztek.
Ma Békéscsabán tizenkilenc temető van. Az első a kistemplom mellett volt. Többek között Tessedik Sámuel az evangélikus kistemplomban van eltemetve. Emlékét a templom falán található emléktábla is őrzi, amelyet 1883-ban avattak fel.
-400x225.webp)
