Kiss László elsősorban novellákat és tárcákat ír, időnként azonban verseket is publikál. Első kötete 2003-ban jelent meg Szindbád nem haza megy címmel. Az idén megjelent Kispecások kézikönyve című gyermekeknek szóló ismeretterjesztő kötet a vizek varázslatos vidékére kalauzol bennünket, ahol a halak személyesen köszöntenek minket.
Fotók: Békés Megyei Könyvtár
Péntek délelőtt a Belvárosi és Jankay általános iskola másodikosai, harmadikosai ültek be Kiss Laci interaktív órájára. A gyulai író a gyerekekkel a halakról, a halakhoz kapcsolódó élményeikről beszélget – a ki járt már vízparton? vagy ki milyen halat fogott? kérdésköröket boncolgatták.
Azt követően pedig anélkül, ha a többség tudta volna, hogy milyen a naphal, elmondása szerint tettek egy elszánt kísérletet a megrajzolására. Mindenki papírt, ceruzát filctollat ragadott, és vagy hatvan rajz született. Ez tulajdonképpen egy halfelismerés-halelképzelés óra volt.
– Miközben egy-egy verset is megosztottam velük, illetve a Kispecások kézikönyve című kötetemből mutattam néhány illusztrációt. A gyerekek ihletet meríthettek, majd nagy lelkesen dolgoztak tovább a saját munkájukon – fűzte hozzá.
– Ezek szerint az egyetemen irodalom-rajz-Ektomorf szakos voltál – vetettem közbe, mire azt válaszolta, az utóbbi szakot csak az egyetemen vette fel. A rajzolással kapcsolatban azt vallotta, az ember szavakkal is rajzol, szavakkal is fest.
Felvetésemre, hogy nem is tudtam, hogy ekkora nagypecás, kijavított: „Én gyermekkorom óta vagyok lelkes kispecás”.
