Ül az ajtóban és vár. Tudja, mikor érkezem, várja, hogy belépjek, és elmondjam, mi történt velem. Várja, hogy lásson, és időről időre nyugtázza: megvagyok, jól vagyok, nincs semmi baj.
– Hűvös van, vehetnél fel kendőt, vagy ha azt nem akarsz, hát sapkát. Nehogy meghűlj ebben a nyirkos időben – mondja, és én már nem tiltakozom. Összeszorul a szívem, hogy túl rengeteg bajon, tragédián és betegségen, hogy túl a 85. évén is értem aggódik, engem félt, ahogy tette ezt mindig.
Féltett, amikor esve-kelve elindultam, amikor „világgá mentem” a kert végébe és ő percekig nem talált meg. Féltett, amikor az első napokat töltöttem az iskolában, és akkor is, amikor idejekorán kirepültem, mert egy távolabbi iskolát választottam. Féltett, amikor több száz kilométerre otthontól egyedül kellett boldogulnom. Féltett, amikor összetörték a szívem, de akkor is, amikor nagyon boldog voltam. Féltett, amikor jöttek a gyerekek, és amikor látta, hogy féltem őket…
Ülök a nappaliban és fel-felkapom a fejem, amikor pittyeg a telefon. Rendezgetem a dolgokat otthon, és várom, hogy írjanak a közösségi oldalon a családi csoportunkba. Elmélázom, hogy milyen gyorsan megy az idő. Nem is volt olyan régen, amikor még óvodába, iskolába kísértem őket, és már évek óta dolgoznak. Tudom, hogy értékes emberek, hogy építgetik a saját életüket, hogy megállják a helyüket a munkában, de azért tudni szeretném, hogy megvannak, hogy jól vannak. Van, hogy csak egy mosolygós arcocska az üzenet, van, hogy egy fotó vagy pár sor – de jobb lesz tőle az egész napom. Ha pedig néha haza tudnak jönni, az maga a boldogság. Még akkor is, ha azért jönnek, hogy pihenjenek, hogy itthon letegyék a saját terheiket, és kicsit csak létezzenek…
– Nem fogsz így fázni? Vehetnél fel kabátot, vagy legalább egy pulóvert – mondom, amikor búcsúzáskor megölelem őket, és már ők sem tiltakoznak nagyon. Nyugtázzák, hogy van, ami nem változik. Nyugtázzák, hogy anya néha becsomagolva mondja ki: hiányzol és féltelek, de tudom, hogy menned kell! Azt akarom, hogy boldog legyél, hát repülj csak a saját utadon! Nagyon szeretlek!
Vasárnap anyák napja. Nyissunk be vagy írjunk, esetleg hívjuk fel a minket mindig féltő édesanyánkat, akinek bearanyozza a napját, ha hall felőlünk.
