Bizony rajongóit, mert ha úgy vesszük, Boldog Guszti egy brand. És megszámoltuk, abban a pici teremben közel hatvanan jöttek el a megnyitóra. Megyer 19 évvel ezelőtti arcát fekete-fehér, a mostaniakat színes kópiákon ábrázolta. Volt háromnapos fotó is.
De valamilyen szinten brand a bajsza is. (Vandlik Tomi, a Grandmother Jam egyik énekese szerint Guszti már háromévesen is bajuszos volt.) Egyszer elmondtam Gusztinak, A bajusz című francia mozi arról szól, hogy a főszereplő egyszer csak levágja az ezeréves bajszát, amit másnap senki sem vesz észre, és ezt nagyon zokon veszi.

Sikerült összehozni: Mézes Bandi Megyer postása és Guszti egy fotón – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Mindezzel kapcsolatban elmesélte, „Évekkel ezelőtt az egyik este olyan hangulatba kerültem, hogy levágtam a bajszom. Másnap a még létező Ifiházban épp kávéztam, amikor megjelent Mészáros Attila keresztkomán (szobrász, Csaba számos köztéri szobra a nevéhez fűződik – S. T.), és zavartan pillogott felém, de nem fogadta a köszönésemet. Már kezdtem azt hinni, hogy valamivel megbántottam, és egyszer csak leesett neki, hogy az a fószer én vagyok. Úgy látszik, bajusz nélkül elvesztem az arcom.”
Megyerre való költözéséről eszembe jutott, a korábbi, közel két évtizeddel ezelőtti otthona, a legendás Békési úti 7. szám alatti házikó. Korábban, filmes korszakunkban többször jártunk hozzá bótolni. Volt egy csodálatos 24 milliméteres nagylátószögű objektív, amit vagy négy fotósnak is ő szerzett meg.
„Amikor megláttam, hogy a riporterek közt mekkora keletje van annak az optikának, akkor tudatosan ráálltam és ültem a péntek délután Münchenbe induló járatokra, és mindig hoztam egyet” – fűzte hozzá.
A pénteki megnyitó előtt elárulta, a kollekció tulajdonképpen a semmiről szól: megpróbálja visszaadni a településrész ízeit, illatait, zamatait, de alapvetően azt üzeni, hogy az elmúlt húsz esztendőben nem történt semmi. Nyugalom van.
– Mindenki tudja Gusztiról, hogy nem csupán fotós, hanem elhivatott természetvédő is, a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője – fogalmazott megnyitójában Cséffai Györgyi szobrászművész. – Ez a kiállítás leginkább arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi is lassítsunk egy kicsit; vegyünk észre részleteket, ahol nap mint nap elhaladunk. Illetve fedezzük fel újra, a hétköznapi környezetünk szépségét, mert az igazi változás néha nem a világban zajlik, hanem ahogy mi nézünk rá. Megyert nem pusztán lakóhelyként, hanem egy bizonyos érzelmi térképként mutatja be – azt sugallva, az állandóságnak is van szépsége.
*
Azt követően egy pazar büfé fogadta a rajongókat: stílszerűen fekete és fehér kenyereket lehetett fogyasztani. A fekete tintahalas hummusszal, a fehér szimplán zsírral megkent szelet volt.

Guszti kiállításának volt egy kis járulékos vesztesége is: leszakadt a löklapunk alatti védőgumi, vagy mi… –
Fotó: Such Tamás / behir.hu